TAW - o19.

A tesóm által említett szép fények, már nem az igazi nyári unalmasság, "meredekebb" fények, minden kicsit más, torz. Még az emberek is, ahogy közelednek felém a szembefényben a baromi hosszú árnyékaikkal. Illatok? Inkább csak cigiszag. Itt ülök az Alumni Lounge teraszán, s a szomszédban dohányzó szarját szagolom! Most kezdenek szivárogni a diákok, még nyugi van, szinte alig valaki. Egy IGAZI építész (totál feketében) cigizget és olvasgatja a napi sajtót, galambok óriási árnnyal ségáltatnak fel, s alá a fák alatt. Igaz ott nincs is árnyuk, árnyuk csak a tér közepén van, a világos kőburkolat és a fekete galambok még feketébb árnyaikkal remek kontrasztot alkotnak. A liget is nagyon szép, ahogy a fák levelei között itt-ott átsejlik a fény. Mellettem két csávó svájciul beszélget, ami kezd zavaró lenni! Kezdem érteni, hogy mit beszélgetnek :I A téren fel-alá kóvájog 1-2 arc, de igazából még senki sem igazán siet sehová, kicsit céltalanul bolyong. Munkások. Sok-sok munkás. Vicces, ilyenkor reggelente több munkás van a kávézóban, mint diák. Gondolom itt a campusban tesznek-vesznek, szerelgetnek. Jó sokan vannak. Király szerkókban, egyenruhákban. Az egyik egy leszakított ujjú polóban, ami igazán vicces. A fülbevaló szinte elengedhetetlen.
Nekem meg a kávé.

Alumni Lounge

Zürich

21.o9.2o12 9:4o

TAW - o18.

Francia fizimiskájú, fehér sálas, "gülü" szemű fiú a franciául beszélő barátnőjével, aki BCN déli részén él. Épp beszélget egy amerikai feleségű idős/jóképű bácsival franciául. Illatok nem igazán vannak. Vagyis egy állandó illat nincs. Most már csak a kávém illata csapja meg az orrom néha, reggeli közben a lekvár, vaj, sajtok, tószt illata felváltva csiklandozták az orrunkat. A tenger 5 méterre, de nem érezni. Egy nagyhangú szlovén beszélget a barátnőjével, aki valószínűleg Amerikában tanulkozott. A pincérünk: cuki, kis félős, szemüveges fiúcska, mindig igenel, enyhén hajlong, ügyesen szolgál fel. Kedves. Minden kérésünket teljesíti. Jól laktunk. A bárpultnál 3 helyi, középkorú férfi, a szokásos formák, ha Magyarországon, Svájcban, Spanyolországban lennénk, ők hárman tuti ugyanígy néznének ki.

Café Neptun

Piran

talán 13.o9.2o12 kb. 1o-11 körül

MG - o22. - Beszélgetés, gondolkodás, szabadság, emberek

    Csináltam ugye a nyáron azt a bizonyos nyári egyetemet az ETH-n - amit mondjuk 5 éve még teljességgel elérhetetlennek gondoltunk volna (2 éve csak tuti nem tudok menni) - ami iszonyatosan érdekes, izgalmas volt. Öcsivel (Rónyai Józsi) beszélgettem többek között erről is az esküvő előtt - amin jókat virult -, így gondoltam megosztom veletek is. Maga a téma "iszonyat" érdekes, bárhol lehetne a világban, így erről most nem is nagyon írok.
    Ami viszont szerintem tényleg nagyon érdekes volt, és amivel sok időt töltöttem, azok az emberek voltak. A célom az volt, hogy beszélgessek emberekkel, minél többet megtudjak arról, hogy ki miért csinál mit, hogy éri azt el, miért nem, ..... Beszélgetni. Sikerült abba a csoportba kerülnöm, ahol a beszélgetős csoportvezetők voltak. Két őrült ausztro/columbiai, akik bárki hasába lyukat beszélnek.
És ami a legérdekesebb volt számomra, hogy ők (ünnepelt kortárs építész sztárok) lehetnének akár Barcikán is. Mindenkinek a csoportban, más csoportokban könnyen meg lehetne találni a barcikai megfelelőjét. A nagy dumás, világlátott playboy-tól a csendes okosig, illetve a középszer közepesig. Mindenki a végletektől az aranyközépig. És ki volt a legérdekesebb? Önmagában mind unalmas volt kb. 2 nap után. Csak ugyanazt fújta 2 héten keresztül, amit az első nap elején elkezdett. De együtt igazán érdekesek, folyamatosan lüktetőek voltak. A legsikeresebbek/ legérdekesebbek sem találtak fel minden nap valami újat, mindenki szépen folytatta amit már jó pár éve fejlesztget. Csak azoknak volt új, akik korábbról nem ismerték őket. És még a legokosabbak sem tudtak bizonyos dolgokon dűlőre jutni. Például a szépségről, az építészetről, kortárs problémák megoldásáról mindenkinek más és más véleménye volt. És, hogy kinek volt igaza?! Mindenkinek? Mire jutottam a két hét alatt?
      Az emberek továbbra is iszonyatosan érdekesek, illetve, hogy senki sem tudja igazán, hogy mi a megoldás, illetve nem is csak egy megoldás van 1-1 vagy akár több problémára, plusz ha hiszel abban amit csinálsz és emellett ki is állsz, akkor az király.
      A horvát lánnyal beszélgettem az egyik nap, s kérdeztük egymást, hogy ki mit olvas mostanság (regény, krimi, ......). Én mostanában ha csak tehettem (nem éppen az irodában güriztem) nem egy könyvet olvastam, hanem az életet. Kiültem/kiültünk egy térre, utcába, beültünk egy kávézóba, lementünk a parkba, s figyeltük, hogy ki mit csinál, hogyan éli meg majdnem ugyanazt az élethelyzetet, mint mi. Nagyon sok érdekes sztori van, sok érdekes sztorit lehet kitalálni egy-egy látott életkép kapcsán. Semmi szükség egy regényre, de főleg semmi egy őrült sorozatra. (Na jó, néha azért biztos ezekre is van szükség!) Legalább is nekünk, de ezt is persze embere válogatja. Vagy ott vannak a tesómék. Az ő életükbe néha belecsöppenni az is csodálatos. És a többi és a többi.
Olvasni, írni, beszélgetni, ...... de ami talán a legfontosabb a szabadsághoz: GONDOLKOZNI.

Hajónapló - ETH

Végre beiratkoztam a neten az ETH-ra. Majd gyorsan fel is jöttem az egyetemre kicsit szétnézni, hogy mi is a szitu. Minden rendben, jó sok diák, nyuzsgés, frissesség, de még azért év eleji nyugi. Gyorsan össze is futottam egy régi tök ismeretlen ismerőssel. Egy volt diák, aki azt a kurzust csinálta, amit én most fogok, s már sokat hallottam róla a többiektől (Ocsika, Sana, Marija, Isa, ....). Ő volt az a diák, aki idejött Vietnamból, összespanolt a professzorral, majd nyitott egy irodát a prof. neve alatt Vietnámban. A lényeg, hogy olcsón csinálnak 3D-s látványterveket, amiket a prof. összes többi irodája a világban tud hasznosítani. Nincs csoda a nap alatt, a prof.-nak iszonyatosan jól jött a csávó, a csávónak meg a prof.

Más: Ocsikával mostanság többször is beszéltünk arról, hogy az  ember álmodozik dolgokról, tervezi, .... s amikor már ott van, hogy azt csinálja, akkor sokkal másabb, mint ahogy azt elképzelte, már nem is olyan félelmetes, iszonyatosan elérhetetlen, izgalmas. Persze baromi jó elérni, megvalósítani, benne lenni. Csak más. Ez volt az esküvővel (már jó pár éve tudjuk, hogy majd összeházasodunk, tervezgettük már hónapok óta, de benne lenni iszonyatosan más volt), a nászúttal, a végre legyen már szeptemberrel, illetve most az egyetem elkezdésével, egyetemre való bejutással.
Szóval végre itt a szeptember, szépen össze is házasodtunk :D, túléltük a nászutat is :I, s most a 36o fokos fordulat után éljük tovább nyugis kis életünket Ocsikával, Annával-Petivel, Kátyával-Miguellel és a többiekkel. Reggelizünk, ebédelgetünk, vacsizunk kis borral, ország-fővárososat játszunk a földgömbünk tövében, grillezgetünk, facebook-ozunk, skype-olunk a családdal, távoli pajtikkal, elvagyunk, mint hal a vízben. Fincsi.

TAW - o17.

Meleg van, párás a levegő. Vihar után, mégis olyan nyomott a levegő, mintha vihar előtt lennénk. Amerikaiak mindenhol. Egy leszbikus, szőröskarú amerikai pár az egyik oldalon, egy idősebb, jóképű pár a másikon. A mi kis Bertram szállónkban teázunk, vizezünk, olvasunk. Bogdán is beígérte mára az esőt. A pincér már kint pakolássza az eső után a székeket, foteleket. Fiatal pár kockázik az ablak alatt, miután kirajzolgatták magukat. Barna, piros, fekete, üveg, fény, tenger, pincér, kafé amerikánó, kapuccsínó, szemüveges ősz amerikai, nyugalom, színházhangulat, hajópadló. Igazi színházi minőség, távolról minden szép, közelről minden gagyi. Kis Párizs, kis szálloda, szállodai pincelabirintus, éhkopp, olcsó bor, lobster, ... Café del Mar, Ocsika lassan elalszik.

Café Teater

Piran

12.o9.2o12 13:57

TAWka - o16.

A leadások utáni állapotról

Aki már nyomott keményebb leadást, annak nem kell tanácsot adnunk, hogy miként kell lejönni a szerről, aki még nem, annak 1-2 gondolat. Hogy is néz ki egy ilyen? 3-4 hónapnyi munka, amiből az utolsó 1-2 hónap feszített tempóban (napi 12-14 óra munka) zajlik. Végül az utolsó hét kicsit még keményebb, majd az utolsó 1-2 éjszaka alvás nélkül. Majd leadás, este buli. Pár "koktél", némi tánczene, majd egyszercsak elájulás valahol. Ezek után az amatőrök 1 hosszú alvással próbálják regenerálni magukat, ami egy óriási tévhit. A dolog ennél bonyolultabb, csak lassan, fokozatosan szabad leállni. A kávé adagot napi 2-3-ra csökkenteni, a koktél adagot viszont erősíteni. Egy szikár oo7-es, egy hosszú sziget. BÁÁÁM. Koktélcseri a nyomiknak, puska a profiknak ....

Café del Mar jobbra, fehér-fonott fotelcsík, ill. balra naplementében csillogó tenger, tengerben csillogó naplemente. Plusz Ocsika. Minden bánattól mentesen. Mindenre a káromkodás a megoldás, és amire nem, arra az alkohol.

Café Teater

Piran

11.o9.2o12 17.55

TAW - o15.

Ocsika "elszaladt" egy elfújt menüért. Ülünk a teraszon ("Tell me"), Ocsika visszaért, de látja, hogy TAW-olok. Enyhén libabőrözik az ember bőre. Az árnyékban ülünk, lenge, hűs szellő (Ocsika látott valamit, s szó nélkül kacag) lengedez, reggelizünk. Kávé (Ocsika latte macchiato, én kv), 1-1 turmix (narancs-grapefruit, banán-alma-ginger), kis pirítós, szardínia filé olajban (nyami). ÓRIÁSI PARADICSOMkarikákra helyezett mozzarella (tuti bufala :). Kellemes chill muzsika, kis buszpüfügés, 1-2 sirály, jobbra tenger, szikláspart, kávézóterasz. 1-2 amerikai turista, egy gyerekcsoport, mögöttünk két helyi buszvezető kávézik. Egy újabb busz suhan el mellettünk. Mindennek ára van, ahogy azt Ocsika Bertram szállója is mondja. Ő Agatha Christie-t olvas tegnap óta, én Orwell-t (Csavargóként Párizsban, Londonban). Éhezés, kilátástalanság. Kicsit a jelenlegi gazdasági viszonyokra emlékeztet. A SZABADSÁGNAK mekkora ára van, mit jelent szabadnak lenni?! Mi most annak érezzük magunkat.

Café Neptun 

Piran

11.o9.2o12 11:59

ÚJRA BLOG - 2o12.o9.12

Anno - kb. másfél éve fent voltam az ETH hönggerberg-i campusán és épp "kultúrsokkot" kaptam. Akkor majdnem teljesen megfogadtam, hogy addig nem blogolok, amíg nem kerülök be valamilyen formában az egyetem berkein belülre! Végül ezt elvetettem, nem vagyok a fogadalmak híve. A lényeg, hogy azóta kétszer jelentkeztem 1-1 MAS (master of advanced studies) kurzusra, amiből mind a kettőre fel is vettek, csak sajnos ösztöndíjat nem kaptam. Idén sem, de végül úgy döntöttünk Ocsikával, hogy vágjunk bele. Szóval jövőhét hétfőtől ETH!
Csak azért kezdtem ezzel, hogy időrendi sorrendben haladjak.
Az ÉLETÜNK pár napja teljesen megváltozott - 36o fokos fordulatot vett :D Ocsika és én végre feleség és férj vagyunk!!! :D juhéééé
Szóval itt az ideje ismét blogolni. Kezdjük a nászúttal, majd valószínűleg 1-2 esküvői bejegyzés és aztán az egyetem, zürich.
Még egyszer köszönjük mindenkinek a sok-sok segítséget, hogy ott voltatok velünk a murin és mindent :D

Szóval hamarosan bejegyzések, TAW-ok, mindenfélék :D