Csináltam ugye a nyáron azt a bizonyos nyári egyetemet az ETH-n - amit mondjuk 5 éve még teljességgel elérhetetlennek gondoltunk volna (2 éve csak tuti nem tudok menni) - ami iszonyatosan érdekes, izgalmas volt. Öcsivel (Rónyai Józsi) beszélgettem többek között erről is az esküvő előtt - amin jókat virult -, így gondoltam megosztom veletek is. Maga a téma "iszonyat" érdekes, bárhol lehetne a világban, így erről most nem is nagyon írok.
Ami viszont szerintem tényleg nagyon érdekes volt, és amivel sok időt töltöttem, azok az emberek voltak. A célom az volt, hogy beszélgessek emberekkel, minél többet megtudjak arról, hogy ki miért csinál mit, hogy éri azt el, miért nem, ..... Beszélgetni. Sikerült abba a csoportba kerülnöm, ahol a beszélgetős csoportvezetők voltak. Két őrült ausztro/columbiai, akik bárki hasába lyukat beszélnek.
És ami a legérdekesebb volt számomra, hogy ők (ünnepelt kortárs építész sztárok) lehetnének akár Barcikán is. Mindenkinek a csoportban, más csoportokban könnyen meg lehetne találni a barcikai megfelelőjét. A nagy dumás, világlátott playboy-tól a csendes okosig, illetve a középszer közepesig. Mindenki a végletektől az aranyközépig. És ki volt a legérdekesebb? Önmagában mind unalmas volt kb. 2 nap után. Csak ugyanazt fújta 2 héten keresztül, amit az első nap elején elkezdett. De együtt igazán érdekesek, folyamatosan lüktetőek voltak. A legsikeresebbek/ legérdekesebbek sem találtak fel minden nap valami újat, mindenki szépen folytatta amit már jó pár éve fejlesztget. Csak azoknak volt új, akik korábbról nem ismerték őket. És még a legokosabbak sem tudtak bizonyos dolgokon dűlőre jutni. Például a szépségről, az építészetről, kortárs problémák megoldásáról mindenkinek más és más véleménye volt. És, hogy kinek volt igaza?! Mindenkinek? Mire jutottam a két hét alatt?
Az emberek továbbra is iszonyatosan érdekesek, illetve, hogy senki sem tudja igazán, hogy mi a megoldás, illetve nem is csak egy megoldás van 1-1 vagy akár több problémára, plusz ha hiszel abban amit csinálsz és emellett ki is állsz, akkor az király.
A horvát lánnyal beszélgettem az egyik nap, s kérdeztük egymást, hogy ki mit olvas mostanság (regény, krimi, ......). Én mostanában ha csak tehettem (nem éppen az irodában güriztem) nem egy könyvet olvastam, hanem az életet. Kiültem/kiültünk egy térre, utcába, beültünk egy kávézóba, lementünk a parkba, s figyeltük, hogy ki mit csinál, hogyan éli meg majdnem ugyanazt az élethelyzetet, mint mi. Nagyon sok érdekes sztori van, sok érdekes sztorit lehet kitalálni egy-egy látott életkép kapcsán. Semmi szükség egy regényre, de főleg semmi egy őrült sorozatra. (Na jó, néha azért biztos ezekre is van szükség!) Legalább is nekünk, de ezt is persze embere válogatja. Vagy ott vannak a tesómék. Az ő életükbe néha belecsöppenni az is csodálatos. És a többi és a többi.
Olvasni, írni, beszélgetni, ...... de ami talán a legfontosabb a szabadsághoz: GONDOLKOZNI.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése