26.2.11

Könyvajánló-könyv ajánló!

Mindenkinek ÓRIÁSI szeretettel ajánlom ezt a szuper könyvet, főleg azoknak, akik szeretik a könyveket!
Én egyrészt imádom a könyveinket és a könyvespolcunkat, másrészt imádom mások könyveit, könyvespolcait pásztázni. Olyan, mintha egy új ablak nyílna ki, mikor lehetőségem nyílik egy-egy ismerősöm, barátom könyvespolcát végignézni. Rengeteg mindent elmesél a tulajdonosa múltjáról, jelenéről, esetlegesen jövőjéről is. Imádom!
A héten érkezett meg! A Columbia egyetem építészkarán adott elő egy könyvszerkesztő (Michael Bierut) a diákoknak a könyvekről, hogy segítse őket portfolio készítésben, könyvszerkesztésben! Maga az előadás is - a könyvhöz hasonlóan - nyugis és remek betekintést enged a szerkesztői munkába, illetve nagyon jó könyvekről beszél az előadó. Többek között erről! Tíz építész (építészpáros) van benne, rövid interjúkkal és fotókkal a könyvespolcaikról! Illetve 1o-1o kiemelt könyvvel, ami szerintük a top tíz.
Maga a könyv egy kiállítás apropóján jött létre, amely ezekről az építészekről és lefotózott könyvtáraikról szólt.
Stan Allen:
18oo könyv (12o lábon), saját tervezésű, John Hunter kivitelezésű, festett MDF polcok.
Az ő generációjuknak még az volt a nehéz, hogy hozzájussanak az információhoz, míg a mai generációknak az a nehéz, hogy hogyan szelektáljanak a temérdek, könnyen hozzáférhető adat közül.
Henry N. Cobb:
4ooo könyv, saját tervezésű, fa és gipszkarton polcok.
Fiatal korában sokat utazott. Járt Olaszországban, Svájcban, Franciaországban, a háború utáni rehabilitációkat tanulmányozta Angliában, Csehszlovákiában, Lengyelországban; ezért rengeteg utazással kapcsolatos könyv található konyvespolcain. Emellett sok illusztrációs könyv, album is van. A szerkesztő kérdésére elmondja, hogy a rajz nagyon fontos. "A gondolatokat rajzok segítségével találjuk ki, próbáljuk ki és a rajzok segítségével prezentáljuk őket."
Liz Diller és Ric Scofidio:
4ooo könyv, saját tervezésű és kivitelezésű fa polcok.
Mindketten a Cooper Union-on végeztek, így nagy hatással volt rájuk John Hejduk. Sokat foglalkoztak tánccal, színházzal, popkultúrával, ételekkel, kultúra elmélettel,... . Ezért természetesen a könyveik között is rengeteg darab foglalkozik ezekkel a témákkal. "Az épített alkotások csak egyfajta manifesztációi a gondolatoknak, a beszéd, az írott szöveg és a rajz mellett."
Peter Eisenman:
1ooo könyv, saját tervezésű fehér, lakkozott fenyőfa polcok.
Irodalom, filozófia és film a kedvenc témai. Fontosak a külső hatások az építészeti gondolatokhoz. Kétféle könyvtára van. A gyűjteményi része, amely a 2o. sz-i és modern építészetre fókuszál a Yale-en van egy különleges könyveket tartalmazó könyvtárban. Ez kb. 5ooo darab! Hogy kezdett el olvasni, gyűjteni? 2 évig volt Koreában a frontvonalon, ahol nem sok lehetősége volt kulturálódni, így a bátyjától kapott Vintage könyveket olvasta.
Michael Graves:
3ooo könyv, saját tervezésű, mdf-ből és pvc csőből készül polcok.
Amikor elkezdett dolgozni, azt gondolta, hogy csak olyan irodák vannak, mint a Le Corbusier féle műtermek, ahol az építész, mint festő, építész, bútor- és tárgytervező, könyvszerkesztő van jelen. Nem is sejtette, hogy vannak olyan óriási irodák, mint New York-ban. Peter Eisenmannal együtt kezdett érdeklődni a könyvek iránt még a Princeton-on. Le Corbusier-t idézi: "Építészek vagyunk és nem mérnökök, mivel mi humanisták vagyunk." "Én építész vagyok, mert humanista vagyok."
Steven Holl:
35oo könyv, Knossos könyvespolc. Feketére festett kőris furnérlemez.
1973-ban ő volt az első eladója a San Francisco-i William Stout építészeti könyvesboltnak, amely eleinte csak szombaton volt nyitva. Amikor 1978-ban Manhattan-be érkezett egy hidegvizes loftban lakott 25o dollárért. A YMCA-n zuhanyzott és Kafkát olvasott.
Toshiko Mori:
15oo könyv, fém polcok.
John Hejduk-nál tanult a Cooper Union-on, így a könyvekhez való vonzódása már-már egyértelműnek mondható.

Michael Sorkin:
75o könyv, alumínium "KEEP" polcok.
Többek között ő is sokat mesél arról, hogy amikor New York-ba költözött, elég sok könyvétől meg kellett válnia helyhiány miatt! Igazi elkötelezett híve az emberi szabadságnak és a zöld építészetnek. A könyvespolc remek Manhattan-i kilátásra néz, viszont a könyvek egymás mögött két sorban! helyezkednek el! Mennyire egyenlő bánásmód ez?!

Bernard Tschumi:
6ooo könyv, fekete, ipari RTI polcrendszer.
Francia és angol nyelvű könyvei vannak, jónéhány mindkét nyelven. "Az építészet nem létezik vákumban. Fontos a környezet, a hatások: kultúrális, technológiai, szociális, gazdasági, filozófiai." Ahogy az életben is sok összemetsződés van az egyes diszciplínák között, úgy a könyvtára is rengeteg témát érint.
Tod Williams és Billie Tsien:
otthoni könyvtár:
95o könyv, Kim Williams által készített fehér furnérozott keményfa polc.
irodai könyvtár:
1875 könyv, Stephen Moses által készített fehér furnérozott keményfa polc.
A munkáikat a könyvekben leírt, életben megélt, látott történetek gazdagítják. Tod egy igazi gyűjtő. Mindent gyűjt, amihez valami emlék, sztori kötődik. Legyen az egy fadarab, könyv, .... . Billie ha rákattan egy íróra, addig nem áll le, amíg az összes könyvét el nem olvassa. Egyik reggel, mikor felkeltek 57 könyvet számoltak össze az ágy körül. Tod egyik kedvence az Encyclopaedia Britannica, amelyben (főleg az internet megjelenése előtt) pillanatok alatt el tudott veszni az ember.
Egy-két könyvet még kiemelnék, amelyek többek top tízében is benne voltak, illetve amelyek szerintem különlegesen érdekesek lehetnek.
Complexity and Contradiction in Architecture (Összetettség és ellentmondás az építészetben) - Robert Venturi, Gravity's Rainbow (Súlyszivárvány) - Thomas Pynchon, The Work of Art in the Age of Mechanical Reproduction - Walter Benjamin, Vers une Architecture (Új építészet felé) - Le Corbusier, Finnegans Wake (Finnegan ébredése) - James Joyce, The meaning of meaning - Ogden & Richards, Sexuality and Space - Princeton Papers on Architecture, Privacy and Publicity: Modern Architecture as Mass Media - Beatriz Colomina, The Invisible in Architecture - Ole Bouman, Roemer van Toorn, Mies van der Rohe: Architect as educator, Norm & Form - E. H. Gombrich, Journey to the East - Le Corbusier
A kiállításhoz és a könyvhöz egy honlap is tartozik, amely szintén nagyon szép és különleges, viszont sajnos nem értek a végére. Azért ezt is ajánlom mindenkinek egy rövid szörfölés erejéig.

A szöveg alapja és az idézetek forrása:
Unpacking My Library: Architects and Their Books edited by Jo Steffens (2oo9 Yale University Press)

Party, miegymás :D

Szóval megjelent az írás az építészfórumon. Örülök neki. Semmi extra, de én örülök neki. :D Lehet, hogy még nem tökéletes, de majd az lesz, ha gyakorol az ember. Ezúton is köszönöm Ocsikának és Jancsinak a "lektorálást" :) Sokkal jobb lett tőle az iromány - tanulság több szem többet lát, jó dolog a csapatmunka. Eddig két hozzászólás született, mind a kettő nagyon jó!
A héten minden rendben volt a munkában. Egyre jobb a szociális életem. Cordulával is többet és többet beszélgetek, nevetünk. Persze attól még pont a szöges ellentétem, de mindegy. Pénteken megkértem, hogy mutasson (az előttünk fekvő színpalettáról) 5 színt amit szeret. Nem tudott, nagyon nehéz kérdés!! :D Pénteken volt egy "leadásunk" izgalmasan telt a péntek délelőtt :) Pénteken prezentáltak a projekt kapcsán a szomszédok felé. Mekkora lesz, milyen, látványtervek, ...... . Remélem jól sikerült. Jó lenne ezt a projektet végigcsinálni. Hátha megépülne?! :) Ja! A héten kiderült, hogy nem tudnak foglalkoztatni gyakornoki "munkakörben"/ gyakornoki fizetéssel, mert kaptak egy levelet a munkaügyi hivataltól, hogy ilyen végzettséggel több pénzt kell kapjak! Hoppá! Na most akkor mi legyen? Arra jutottak, hogy (mivel jól végzem a munkám, de épp nincs üres építész álláskör) maradok gyakornok, de rendes építész fizetést kapok, de csak 8o % -ban "dolgozok". KIRÁLY! Kerestem hétfő reggel 5 perc alatt egy valag pénzt + az állásom is megmaradt! :D Ja, csak még járnom kell nyelviskolába is! Amit természetesen az iroda fizet! Ocsikának is kellemes volt a hete. Bár az is igaz, hogy ha az ember fáradt nehezebben veszi az akadályokat. Neki a svájcinémettel azért még vannak ilyen akadályai! DE, sok tanulás és ügyeskedés és majd jobb lesz!
És a party! Sana és Sasha áthívtak minket egy kis péntek esti csevegésre! Jött még Isa és Marija is. Meg kicsit később a család is :D Barbara (ő is Ocsika "osztálytárs"a volt az ETH-n) jött a férjével Tomás-sal és a gyerekekkel (Nicolau és Brenka). Szuper cuki kölkök. Mind a kettő pont olyan, mint az ember gondolataiban egy portugál kisgyerek :D Brenka iskolába jár, szeptemberben kezdte - svájcinémetül! Nicolau heti 2x megy oviba, ő is svájcinémetül, amit már ért!!!! És tudja mondani, hogy Ja vagy Nein, ....... ÓRIÁSI!!! Az isi is szuper, az ovi is. A gyerekek nagyon nyugodtak, kiegyensúlyozottak és mégis minden nap nagyon sokat tanulnak! A svájci tanítás nagyon "liberális". Mindent szabad a gyerekeknek, meg van tanítva nekik minden. Mi veszélyes, mi nem, mit hogy kell használni, .... pl. az isiben mindenki kap narancsot, éles kést és nosza!
Szóval jól érzik magukat!
Na jó, inkább zsúrnak nevezném a partyt, de szuper volt. Csokis süti, sör, chips, gyerekek, lárma, nevetés, ..... :D
a tv csodája :D
fotók: Sana

13.2.11

A remény modern formája

Szeretek elveszni a városban és csak várni, hogy hátha valami újra, lenyűgözőre bukkanok. Ez történt tegnap is. Olyan ez, mint a felfedezés. Az ember kitűz egy célt (mint a nagy felfedezők), és elindul egy még ismeretlen úton. Majd útközben, rengeteg szépre, jóra, veszélyesre és izgalmasra bukkan. Végül vagy eléri a célját vagy nem, de ez talán nem is olyan fontos. Sokkal érdekesebb, hogy mi minden történik vele útközben. Ebből a felfedezőútból most egy modern iskolát szeretnék kiemelni.

Sokat kutakodni régi dolgok után nem annyira szeretek, csak azért, hogy legyen mit írni. Viszont az érdekel, hogy az építész mit akart, amikor megtervezte az adott alkotását. Éppen ezért csak nagyon röviden az internetről pár adat:

  • 1954-6o között Jacques Schader tervei alapján készült (1987 óta örökségvédelem alatt áll!)

  • az iskola honlapján valami ilyesmi olvasható: „A Freudenberg a második világháború utáni nyitottabb, világosabb, civilizáltabb és igazságosabb világ reményét próbáltja megtestesíteni.” 1.

A modern építészet monokrómitása megszínesíti a városi élet szürkeségét. A svájci rendbe és nyugodtságba simul bele Jacques Schader modern iskolája egy domb tetején. Egy kicsit olyan számomra, mint a chartres-i katedrális, amit már jó pár kilométerre a várostól is lehet látni, hogy hasson a földön dolgozó emberekre. Igaz ez egy más funkció, de szerintem legalább olyan fontos, csak ez a tanulás és korszellem katedrálisa. A tervező pedig talán az élet színházának tervezte.

Az ember amint megérkezik az iskola és a domb tövébe, kitágul előtte a tér, szabadnak érzi magát. A széles lépcsők és rámpák egy nagy összefüggő áramló térré formálják az iskola területét, illetve (nem mellesleg) helyeket hoznak létre a diákoknak a szünetekben és iskola után a bandázásra.

A látszóbeton szürkesége nyugodtsággal tölti meg a „látogatót”, aki a a város nyüzsgő kavalkádjából érkezik. A nagy üvegfelületek visszatükrözik a környező természet puha színeit. A tervező elképzelése pontosan ez volt, ő azt gondolta, hogy majd a diákok fogják színnel és élettel megtölteni az épületet. (Itt Bearth & Deplazes chur-i iskolabővítése - biológia épület - jut az eszembe, ahol hasonló volt az építészek elképzelése.)

Az iskola központi placcát egy óriási, zöld „plató” alkotja, ahonnan szép kilátás nyílik a városra, illetve 2 oldalról az iskolaépületek határolják le. A rámpák, hidak, lépcsők pedig az „elbújni„ vágyó diákoknak biztosítanak menekülési ösvényeket, egy-egy rejtettebb zug felé. Az elmaradhatatlan művészeti alkotás is megvan - jelen esetben a tér közepén egy „vízplasztika” -, amely szintén szervesen kapcsolódik az egészhez illetve önmaga is teret hoz létre.

A modern építészet emberléptékűségének kutatása is folyamatosan jelen van a térben, az épület minden részében (ezt az egyik kis írás is sugallja). Mindez úgy, hogy az ember nem tudja miért, de jól érzi magát benne. Legutóbb Le Corbusier tóparti pavilonjában (ami csak nyáron látogatható) éreztem magamat hasonló képen. Minden a helyén, minden kellően nagy, minden kellően közeli, elérhető. Az ember az épület részének érzi magát és fordítva, az ember az épületet a saját maga részének.


Ez az írás azért született, hogy megpróbáljam elmesélni azt a boldogságot és jóérzést, amit ez az épület adott nekem.

5.2.11

MG - o13. - Piazza

Kicsit végre kettesben akartam beszélgetni, élvezni az életet Ocsikával, ezért tegnap munka után rávettem, hogy menjünk el valahova inni egy italt. A választás a Piazza-ra jutott, jó hangulatú, s nincs is olyan messze :D Mert azért elég fáradtak voltunk. Szóval szépen felöltöztünk, s elmentünk a Piazza-ba. Bent már nem volt hely, péntek este révén mindenki feketekagylót evett odabent, így kint ültünk el. Toll (szuper) idő volt, olyasmi, mint amikor nyáron egy hűvösebb este jól betakarózva kiül az ember egy teraszra, egy fa alá és pihen és megiszik egy sört és nagyon nyugalmasan beszélget kispajtásaival. Szóval jó volt nagyon. Mi voltunk az őrült arcok, akik kint ülnek (pedig abszolút nem volt hideg). Aztán hazasétáltunk! A hosszabb úton :D Merthát ugye a Piazza a tér túlsó oldalán van :D így csak szembe át kellett sétálni, míg visszafelé kerülővel jöttünk, körbesétáltuk a teret.
Mókás volt!

MG - o12. - A magyar beszéd

Darren (az angol gyakornoktársam) szerint a magyar beszéd sokkal puhább, folyékonyabb, tónusosabb, mint a német. Kicsit hasonlít a franciára. Az szerintem szép! Én szeretem a franciát, plusz a svájci-németet is szeretem, kicsit olyan az is, mint a francia. Tuti meg fogok tanulni switzerdütch-ül. :D

3.2.11

Az irodám :D

Olyan, mintha más nem is lenne az irodában! Pedig van, csak most épp szabi időszak van :D Szóval:
Balra a bejárat 2.o. A bicikli talán a Stefi-é, aki a másik szobában van, aminek az ajtaja a kép jobb szélén van! A kép kellős közepén, mint ahogy egész nap az én monitorom áll. Mögötte a falon a projekt amin dolgozok. Látványtervek, rajzok, ilyesmi. Balra hátul az asztalon a makett. Balra tőlem Cordula ül-ne, ha nem épp szabin lenne, de ott van. Berlineben és Halle-ban, mivel oda valósi. Jobbra kicsit messze Sonja ül, aranyos, középkorú hölgy, aki nem mellesleg Carlo Scarpa-nal egyetemistáskodott :D Kicsit mögötte ül-ne Chris - az iroda vagány sráca! aki Luxemburg-ból származik, szóval gondolhatjátok milyen vagány! :D Ott hátul ül még Michael, aki velem egy napon érkezett, ő mint építész. Vele szemben ül Leonore, illetve mellette Darren - aranyos angol gyakornok srác. A többiek a másik szobában! Hirtelen ennyi. Ma maketteztem és rajzolgattam 1-2 csomópontot. Jó kis nap volt, nyugis!