Helyzetjelentés

Szóval a legutóbbi helyzetjelentés óta azért nem írtunk, mert nem nagyon volt rá időnk :) Iszonyatosan elfoglaltak vagyunk. Annyi a vendég! Ami tök jó! Szóval a hétvégére Dodó és Pisti is befutottak, szal már 6 főre duzzadt a magyar lakók száma kis lakásunkban. Volt kis főzőcske, a változatosság kedvéért fincsi padrones, meg volt tortilla is! Meg a hétvége lezárásaként hétfőn elmentünk a Xampaneriába is, ahol a szó szoros értelmében lötyögtünk! Szinte csak mi voltunk! Azért a kajcsi fincsi volt, megkóstoltunk 5-6 féle szenyót, s talán a sonkás-sajtos-hagymás-pedroneses nyert! Meg kis cava. Kóstoltunk Brut-ot is, meg Rosado-t is. Mind a kettő fincsi, nekem cukibb a Rosado, de a Brut igazi ínyencség, érezni rajta, hogy nagyon jó! Ettünk még kóbászosat, lazacosat, sajt-sonkásat, sajttál, sonkatál kockára vágva, ill. papírvékonyan szeletelve. Amiatt izgultunk is kicsit, hogy majd a végén nagyot fogunk nézni, - direkt meg is kérdeztem a srácot, hogy nehogy 1ooo csillió euró legyen, s mondta, hogy 2-3 euró - de szerencsére tök jól jártunk :) Azért persze Ocsika majdnem leverte a kiszolgáló arcunkat, miután elkezdett szívatni, mert nem értettem, hogy mit mond. Pedig egyszerűen csak nem tudtam többet spanyolul, mint a kaják nevei, amiket amúgy is csak tippelgettem, mi mi lehet.

Hazafelé szokás szerint piacoztunk, csak most 6-an, ami sokkal viccesebb volt. Persze a 2 rebellis folyamatosan eltévedgetett jobbra-balra, de végül együtt jöttünk el sok-sok fínomsággal a tarsolyunkban.

A hétvége nem éppen az egyetemezés jegyében telt, bár amit lehetett megtettem. Inkább a Mercé jegyében alakultak napjaink. Pénteken még csak négyesben vettük a hátunkra a city-t több felvonásban. Először a Placa Catalunya-ra mentünk, ahol ilyen piperkőc bulizós arc csinálta a koncertet a bandájával. Ott jót tánciztunk, majd sikerült rávennem a többieket, hogy a Rambla-n tovább sétálva célozzuk meg a partot. Leérve a Columbus szoborhoz, egy óriási electric muriba csöppentük, ahol hát megintcsak jót mulattunk némi zumo de szilva társaságában. Persze onnan is elráncigáltam az addigra már hullamfáradt bagázst tovább a partra. Útközben még összefutottunk egy totál ismeretlen magyar furafiúval, aki valami kutatónak adta ki magát,s szóba elegyedett a csajokkal. Lehet kutató volt, kellően furcsa volt, hogy valami szociológus legyen barátunk. Szal kis bicizés, sétálás, illegális sörvásárlás után végre leértünk a partra, ahol a homokon és vízen kívül tényleg semmi nem volt! Király! Mindenki pisilt amerre látott, majd kis ücsörgés után úgy döntött a pöttyedt sereg, hogy hazaindulunk. Még még Bálinttal megbeszéltem egy találkát, nem akartam olyan korán hazaérni. Hát nem kis városi séta és kutatás után rájukleltem a Placa de Tripy, ahonnan persze azonnal tovább indultunk. Szerintem ez a város tuti bevonulhatna a Guinness rekordok könyvébe, ha lemérnék az egy főre jutó gyalogolt kilóméterek számát. Asszem ezt mindenki igazonli fogja!

Szombaton 5-ösben jazz koncerteztünk - Markovic, SKA - , Ocsika pihenés végett otthon maradt. Mi pedig megbeszéltük az élet nagy dolgait a buli végeztével.

Vasárnap mindenki ment, amerre látott! Mi a Forum-ot céloztuk meg strandolás céljából! Pikk-pakk le is értünk 1.45 alatt! Viszont nagyon sok szépet láttunk útközben. Nagy park, egyik prof. által tervezett lakóház, mittomén még mi minden, de nagyon jó volt. Azért a bici időben megmentett minket a halálra gyaloglástól! A strand szuper volt, nagyon feltöltődtünk, csak délutánra annyira elkezdett fújni a szél, hogy totálisan kihültünk.

Ocsika emiatt most itthon fekszik betegecskén már 2 napja! De most úgy döntött, hogy meggyógyul :) Az isi nagyon izgi. Írok majd arról is.

A megmentő sarok

Asszem pár napja már nem írtam. Kicsit sűrű volt a program mostanában, meg olyan érdekes nem is történt! Áááá, alig! Szóval hétvégére itt volt Edit Dublinból megünnepelni a szülinapját. Kátya és Miguel is átjöttek Valencia-ból, szóval egy elég kellemes kis társaság gyűlt össze a hétvégére. Katáék már asszem csütörtökön megérkeztek, Ditke csak pénteken félrészegen! Ennek az a sztorija, hogy már volt rossz élménye repülővel nem olyan régen, s jobbnak látta kicsit felönteni a garatra a repülőút előtt. Még szerencse, hog Írországból jött, ahol ugye kb. mindenki alkoholista, ezért senkinek nem tűnt fel, hogy egy 2o-éves magas, szőke lányka vedeli a bort a reptéren, s közben nézi az óráját, hogy mennyi ideje van még benyakalni az egész üveggel! Persze a mellette ülő lány is felfigyelt erre, s jó beszélgetésbe elegyedtek, aminek az lett a következménye, hogy a reptérről ajtóig hozták Ditkét. Na mindegy! Miguel kérdezte a kopasz haverját, hogy őt mikor is hozták haza kedvességből utoljára a reptérről, de ezt inkább nem is kommentálta. Pénteken este még kis beszélgetést csaptunk Kátya, Ditke és mi ketten, majd eltettük magunkat. Másnap a csajok bevetették magukat a city-be kis shoppingolás végett, én meg nemtudom mit csináltam. Este pedig elmentünk a Tapas24-ba vacsizni, ami Sarah ajánlott. Ditke, Kátya, Maya, Sarah, Ocsika, Bálint, Miguel, én, majd később Miguel haverja is csatlakozott a murihoz! Szóval ott ettünk ilyen-olyan fincsi tapas-okat, megkóstoltuk a város legfinomabbnak kikiáltott croquet-jét, jó volt!! Aztán útba vettük az Alpha diszkót! Elég lassan haladtunk, még kellett jeget szereznünk a gintonic-ba, amit Miguel vállalt magára. Bement egy bárba, s kért 2 pohár jeget, ők pedig szó nélkül adtak! Nagynehezen megérkeztünk a helyhez, ott még beszélgettünk a bejáratnál vagy 2 órát, majd kellő vidámsággal beléptünk. Több se kellett Ocsikának, valami Jackson szám ment, amitől úgy megőrült, hogy Bálinttal nem is tudtuk követni a táncparkett felé! Szóval iszonyatosan nagy tinci-táncit csaptunk, bolondozás, hülyülés! Mint a régi szép időkben a Gödörben vagy a KÉKben :) Végül gyalog indultunk Ditkével 3-asban haza. Persze neki valami óriástalpú pipellője volt, ezért kölcsönadtam neki az enyémet én pedig zokniban tettem meg a halálosan hosszúnak tűnő utat. Még azért megálltunk motorozni egyet Ditkével, Ocsika meg csak ripityára röhögte magát, persze velünk egyetembe! Amikor már azt gondoltuk, hogy most már aztán tényleg sosem érünk haza, s már csak szó nélkül sétáltunk egymás mellett, akkor hirtelen a kertünk sarkán találtuk magunkat!! Na az jó volt! Másnap csak hesszeltünk, ettünk egy fincsi hagymás tojásrántottát á la Ocsika, meg sütkéreztünk a nappaliban a kanapékon. Ditkét kikísértük, s új dublini lakásának minden sztorijával a tarsolyunkban hazatértünk pihenni.

Hétfőn isi, beiratkozás, proyectos V. - ez a lakó tervezésem -, gondolom 1-2 kávé. Ja lementünk a partra is, merthogy majd ott milyen szuper napsütéses idő lesz, erre amire leértünk már totálisan befelhősödött. Kicsit még szomorodva ücsörögtünk a parton, majd a Boqueríát útba ejtve hazatértünk. A proyectos V. -ön elkezdődtek a prezentációk, mindneki makettekkel és rajzokkal mutatta be, hogy mit gondol tervezni. Ajajjj, lassan nekem is kell mutatnom valamit, csak még nem tudom milyen nyelven! A legjobb a magyar lenne! Majd megkérdezem.

Kedden persze már megint kicsit hamarabb értem be a suliba, azt hittem aznap van az esztétika, de NEM. Legalább volt kis időm egy kávéra! Kedden csak a casa barcelona című tárgyam van, ami egy újonnan induló tárgy. Ezért természetesen meg is jelent az órán 1o-12 díszf-sz, akik megmutatták, hogy ők mekkora királyok. Persze mindezt katalánul. Mondjuk nagyon jó a katalánom! Pont mint a spanyolom. Igazából azért jó óra lesz, barcelonai lakástípusokkal, lakásépítési fejlesztésekkel fogunk foglalkozni, mi fogjuk kitalálni a jövő barcelonai lakástípusait :) Ocsika ő mindeközben tesz-vesz, ügyintéz, munkát keres. Meg az isibe is bejött kutatni a doktorijához!! Szóval ő is szuperül halad! Én Zsuzsa asztaltársaságában az iskolai közös, nagy műteremben próbáltam makettezgetni szerdára.

És megjött a szerda, amikor is megint történt jó sok minden. Reggel bementünk Ocsikával esztétika előadásra. Már a befelé vezető bicikliút is semivicces volt, mert szenyég Ocsikának már megint sikerült egy olyan biciklit kifognia, amin csak a legkönyebb tekerési funkció működött, ami azt jelentette, hogy ő hajt mint egy mókus, csak éppen egy műanyagmotoros 4éves lehagyja! Olyan szálkás lesz öcsém!! Na végre betekertünk! Kávéra már nem maradt idő, aminek az lett a következménye, hogy egész előadáson egy nagy jegeskávé beszélt hozzánk!! Szünetben kis beszélgetés Guillermo-val az egyik, új spanyol ismerősömmel, majd a magyar különítmény is összejött! Andi – ő a bécsi egyetemen tanul, s most ő is erasmussal van itt, Dani, Ocsika, én. Utána irány a halál – proyectos. Az órán csak Alberto – az idősebb tanár – volt bent. Óra előtt megkérdeztem, hogy prezentálhatom-e a projectemet angolul, amire azt mondta, hogy nem, mert ha ő megszólal angolul, akkor itt mindenki röhögni fog! Szóval szépen kivárva a soromat, végül spanyolul prezentáltam kis gondolataimat a tervezés kapcsán. Tök jó volt, mert ugyanúgy reagált a dolgaimra, mint a többiekére, leszakította a makettről amit nem oda gondolt, pattogott jobbra-balra, szóval szuper volt. Meg persze az se volt baj, hogy tetszett neki, s azt mondta, hogy nagyon jó gondolatok! Szóval első SPANYOL nyelvű prezentáció is kipipálva! ÉS még csak délután 2 volt. Hazajöttem, ettünk kicsit, majd irány a part! Lent szikrázó napsütés, sok-sok szép ember, reggie zene a szomszédos afróknak köszönhetően, hipernyugalom! Nagyon-nagyon jó! Ocsika csak napozott – asszem a nagy hullámos kicsit elijesztették -, én meg belevetettem magam az óriási hullámokba! Szuperszónikus volt! Még napozgattunk, olvasgattunk, nézelődtünk! Majd zuhany, töröközés, s irány haza. Kb. 1oo méter után Ocsika még beszaladt a nyilvános wc-be én meg kint vártam. Nézelődtem, forgatgattam VOLNA a gyűrűmet, dehátugye az már nem volt az ujjamon! Áhá! Séta vissza a zuhanyzóhoz, keresgélés a szatyrokban, kémlelése a földnek. Közben Ocsika is kijött a budiból, s nem értette, hogy miért megyek vissza. Mondtam neki, hogy az van, hogy meg kéne néznie a szatyrot, nincs-e benne a GYŰRŰm. Kicsit megijedt! Közben én visszaértem a zuhanyzóhoz, lehajoltam, s felvettem a gyűrűmet, és felhúztam az ujjamra! Irány haza. Este még átmentünk Bálintékhoz, hogy majd kimegyünka city-be, mert aznap kezdődött a Mercé. Itt vannak Kocka Andris és Zsófi barátnője is, szal kis dumcsizgatás után elindultunk, hogy longboardozunk egyet a városban, s közben megnézzük mi a nagy helyzet. Sikerült az összes bulihelyszínre odaérnünk pont a vége után kicsivel, ezért hazasétáltunk!

A tegnap hasonlóan sok izgalommal telt, csak a happyend maradt el, ezért ez nem olyan mesélnivalóan izgi. A lényeg, hogy Kata és Ambrus megérkeztek, ettünk fincsi padrones-t, ittunk fincsi kávét a kertünkben, sétáltunk egy jó nagyot, láttunk szép terecskét, aludtunk. Ma meg irány a Tibidabo – persze a többiek még mind alszanak, csak Jordano ment már el valami állásinterjúra – Andrisékkal, délután ha még belefér kis strandolás, este pedig benézünk „megint” a city-be, hátha van valami!

Puszi mindenkinek!

Még egy spanyol-magyar szóvicc a végére, amit a strandon, egy pózoló lány kapcsán találtam ki ( csupito=spanyolul a feles) : Nem mindegy, hogy pucsító, vagy hogy csupito!

szóvicc

Miguel hozzájárulásával megalkottam az első spanyol szóviccemet :)

majdnem=casi sí=igen ---- casi=majdigen cano=majdnem

na mindegy! szóviccc

egyetem

Tegnap a professzor az Esztétika előadáson a "jól élni" gondolatiságát fejtegette! Mit jelent jól/ boldogan/..... élni? Ajajajjjj! Szerinte a technika fejlődésével az emberek folyamatosan elveszítik szabadságukat, a kormány,.... állam irányítja gondolataikat, érzelmeiket. Ebben asszem van igazság. Például a TV, majd az internet megjelenésével iszonyatosan irányíthatóvá vált az ember. De baj-e ez?! Igazából mindenki maga irányítja az életét, ő dönti el mennyit, s mit olvas, néz a TV-ben,...... Persze lehet, hogy egy idő után azért irányíthatóvá válik. Például a Mónika-show-ból is lehet tanulni, de azért, ha túl sokat nézi az ember, szerintem sok dologra gondolhatja majd, hogy az a normális. Vagy pl. egy gyerek! Ő meg aztán főleg irányítható, s ha így nő fel, már nincs más választása. Vagy van?! Vagy mindenki élje csak a maga kis életét, válasszon mindig a kedvére leginkább megfelelő utat, s majd kialakul. Majd folyik a világ amerre akar. A hangyák se hiszem, hogy túl sokat törik a fejüket azon, hogy túlnépesednek,...... Majd biztos jön valami, ha az ember is elkezd túlszaporodni. Vagy kihal és kész. Ez is lehet ?!

ETSAB – s az előzményei

Na végre hétfőn elkezdődött a suli! Nem indultunk teljesen hülyén neki a dolognak, mivel már Bálint is segített ezt-azt, illetve az igazán okos az Zsuzsi volt. A vasárnap esti lakásavató vacsin sikerült kifaggatnunk.

Na és akkor itt vissza is kanyarodnék a vacsihoz :) Azt gondoljuk Ocsikával, hogy jól sikerült a muri, beváltotta a hozzá fűzött reményeket. :) Nem nagyon volt olyan, ezért könnyű volt elérni. Szóval már időben elkezdtük a készülődést, kb. 11 körül már hozzáfogtunk a lencsefőzelékhez! Ocsika már napok óta akart valami főzeléket csinálni, találtunk is lencsét az egyik üzletben, vettünk hozzá babérlevelet,.... minden ami kellhet, s végül úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk igazán színes kis társaságunkon, hogy ki mit reagál. Mivel ugyebár itt nem igazán létezik olyan, hogy tejföl :( ezért rántással készült újévi lencsénk! A menü végül úgy állt össze, hogy előételnek félkemény sajtot szolgáltunk fel fügével és barackkal. A vendégeket először a xampaneriában vásárolt rosé pezsgővel kínáltuk, gondolván, hogy az majd menni fog az előételhez, s könnyed, friss zamatával kellően megalapozza majd a hangulatos beszélgetést a szinte totál ismerősök között. Valóban nagyon finom volt szerintem a cava! :) Mindenki aki jön, számítson egy Xampaneriázós murira. Ezután Ocsika által készített aioli (fokhagymás majonéz – igazából nem az, de mindegy) került az asztalra frissen sült padrones-szel (kis-zöld paprikák). Itt már előkerült pár Estrellas söröcske is, gondolván a sósabb ízvilágra. Persze ekkor már teljes volt a létszám, mindeki nagyon kitett magáért érkezés tekintetében. Dani és Zsuzsa után a Muntaner utcai különítmény is megérkezett Freddel kiegészítve. Ekkor viszont átköltöztünk a kellemes kis konyhából a nappaliba, mert kicsinek bizonyult a hely. Bár Maya nagyon cuki volt az átadó ablakon keresztül, tisztára mint egy hír bemondó a tv-ben. Csatlakozott hozzá Fred is, de onnantól kezdve inkább Muppet showra kezdett hasonlítani a dolog. Miután féldegeszre előételeztük magunkat, feltettük a félkész (már előzőleg előkészítettük, nem bolti!!) tortilla-t is sülni, illetve valahogy odanyomorítottuk az óriás edénnyi lencsét is melegedni a nem túl nagy tűzhelyünkre! Ez is kész, szervírozás. Közben persze a nappaliban megy a dumálás 3-4 nyelven, mindenki úgy beszél ahogy épp kedve szottyan, illetve azzal akit épp elér egy szóra! Van dánunk, amerikaiunk, franciánk, venezuelaiunk, magyarunk. Szóval ahogy esik úgy puffan. A lencse siker, tortilla siker. Jordano dícséri a lencsefőzeléket, majd kéri a receptet - anyukája is sokszor csinál lencsét, de ő mindig levest, s már kicsit uncsi. Bálint szerint nagyon hasonlít az otthonira, ahogy anyukája szokta (majdnem olyan jó). A magyar különítmény is nagyon örül kis hazai íznek. Nyugat pedig szépen halkan fogyaszt. Kipukkadás előtt még kis fagyi is előkerül kedves lakótársainknak köszönhetően, illetve kis kávé, hogy jobban aludjunk! Vacsi után mindenki beszélget mindenkivel mindenről, szerencsére lassan a lakótársak is sikeresen becsatlakoznak – még Miguel is, aki csak venezuelai spanyolul beszél -, ami az elfogyasztott kis söröcskékkel folyamatosan alakul. Aztán a szivárgás hazafelé is elkezdődik. Először a munkás emberek, aztán - szerencsére csak később - az egyetemisták és a munkanélküliek :) Ez volt a vasárnap.

Hétfőn isiben találka! Danival megbszétünk egy kávé melletti találkát, hogy átbeszéljük kicsit a tervet a hétre. Kitalálunk egy-két lehetőséget, amit Zsuzsa is ajánlott, s lassan megkezdjük egyetemi napjainkat az ETSAB-on. Nagyon hangulatos suli, csak építészek vannak. Persze azért itt is a campus legszélén van az építész kar. Mivel olyan jó mindkettőnk spanyolja, jöhet a katalán. Merthát itt nagy a nacionalizmus, s aki csak teheti katalánul vaker. Persze nekem mindegy, annyit értek abból is, mintha spanyol lenne. Csak olyan előadásra megyek, ahol sok képet vetítenek, s remek kis sztorikat költök magamban hozzájuk! Nagyon jó órákon voltunk eddig :) Csupa okos gondolat!

Ma reggel csináltak egy erasmus-os diákoknak szóló kis beköszöntővel egybekötött kávézós sütizős murit. Oda persze a bliccelős Bálint, meg Ocsika is bejöttek! Jó hangulatú kis klubdélelőtt alakult ki! Szuper jófej a kijelölt tutorunk. Egy 5o év körüli fószer, igazi outsider. Amikor minden tanár bemutatkozott, s elmondta, hogy ki tartozik hozzá, a mi kis Jordi-nk a diákok között elbújva – messze a sok szararc profoktól – jelentkezett szóra! Mókás volt, nekünk való csóka! De velünk nagyon közvetlen! Rögtön jött hozzánk bandázni, Danival már korábban is beszélt, velem is rögtön szóba elegyedett, majd Ocsikát és Bálintot is bemutattam neki, s végül így cseverésztünk egymással. Ezután mindenki szépen eloldalgott egy-egy órára. Mi végül a könyvtárban kötöttünk ki, új, szép, friss ….blablabla. Ez volt ma. Az idő két napja kaka, esik, hideg van, Ocsika nemtom meddig bírja :) Isi után Ocsika hazajött, elment kulcsot másoltatni, vásárolni. Én még kicsit könyvtáraztam, majd nagy lelkesen elindultam hazafelé bicivel, aminek 4o perc séta és jó sok új hely megismerése lett a vége. Olyan gyorsan jöttem le az egyetem felől, hogy egy heggyel továbbmentem, s majdnem a tengerben kötöttem ki. Na mindegy, végülis így lehet megismerni a várost :) Majd írok az isiről is! Na jó, gyorsan kis ízelítő. Diákcentrikus. 24 órában bent lehet lenni, van mindehol WIFI, van BAR, kávéval, sörrel, whiskyvel,... micro otthonról hozott kaját melegíteni, papírbolt, fénymásolda, makettezőhely,...... MINDEN.

Irány a Forum!

Akinek van scroll-ozós egere, használja serényen, akinek nincs, az vegyen! :) Mindenki melegítse be a scroll-ozós ujját rendesen. Sorry, de nem tudtam ennél jobban megszűrni a fotókat, vagy ha megszűrtem volna, ti maradtatok volna ki valami nagyon jóból. Ez egy nagyon sűrű nap volt - péntek -, Ocsika is kezdett kiakadni a végére, annyiszor meg kellett állni fotózni :) De bírta türelmesen!! Mert egy angyal!

Szóval azt találtuk ki, hogy mivel ugye már van bici kártyánk, irány a messzi Forum, s majd a többi kialakul! Útközben azért keresztülszeltük a várost.

Sétány a városban a vitorláskikötő mentén. Sok-sok szép fa. Találos kérdés a kedves tájépítészeknek: milyen fák ezek?! Nincs közelebbi kép, az túl könnyű lenne!
Egy urbánus chiringuito! Merthát ilyen is van!
A hely, ahol az idegen bebocsátást nyerhet. Itt kellett megszerezzük a N.I.E. számunkat, amivel itt tartózkodhatunk, s amivel lehet munkát vállalni. Ez egy rendőrség igazából!
És a sűrűje, a Barceloneta. Rögtön a strand mellett található a város egyik legkülönlegesebb része. Nagyon sűrűn elhelyezett végtelennek tűnő házsorok, minden ablakban teregetés, az utcán is. Az utcán, ha elbambulsz belépsz valakinek a lakásába, ha szerencséd van egy kellemes kis tapasbárba. Ez a kedves néni is egy ilyenbe invitálja a megfáradt túrázót. Mert hát ugye ő egy hölgy, s nem egy német túrista női maskarában :)
Még a ház is a tengert csodálja.
Ocsika a képen! Ilyen széles sétány húzódik végig a part mentén pár kilóméteren keresztül, ahol lehet futni, sétafikálni, ücsörögni, bámulni a cicis lányokat a homokban, bicsajozni a kijelölt részen,.... tényleg mindent!
És nagynehezen, de még a 3o perces limiten belül megérkeztünk a Forum-hoz. Ezt a részét a városnak egy 2oo4-ben megrendezett, nagyszabású energetikai expo kapcsán újították fel. Akkor kb. 3,5 millió ember fordult itt meg, azóta viszont csak egy-egy nagyobb esemény alkalmával telik meg a hely, s egyébként pedig üresen tátong. A Hercög és Dömörön által tervezett kék háromszög folyamatosan rohad le - bár Bálint állítása szerint mindig is gagyi volt -, itt-ott kószál pár ember, szóval kicsit keresi még az új funkcióját. Kicsit olyan, mint az olimpiák után az ott maradt létesítmények sorsa. Olvastam egy érdekes interjút a Barcelonés (egy negyedévente megjelenő barcelonai magazin, eddig 2 szám jelent meg, szal teljesen aktuális) magazinban, amiben a mostani polgármestert kérdezik, hogy akarja felvenni a versenyt az elődeivel. Akik közül az egyik a 92-es olimpiát csinálta, a másiknak pedig a 2oo4-es Forum-ot köszönheti a város. Bár szerintem ez kicsit furcsa, még nem látom, hogy akkora siker lenne, de lehet. S erre az volt a jelenlegi polgi válasza, hogy ő egy élhetőbb Barcelonát szeretne létrehozni, neki a legfontosabb célkitűzése a város köztereinek frissítése, újak létrehozása. Nagyon szééép! És tényleg nagyon érdekes, s jó gondolat, itt szinte mindenki az utcán, tereken, parkokban éli az életét!
Ennek az óriási tetőnek még nem néztem utána, de hogy tető az tuti, illetve tele van napkollektorral! Jelenleg üresen áll egy óriási placc közepén, következő várható hasznosítása a Mercé idején, ami e hónapban lesz, szóval utána többet tudok majd nyilatkozni, hogy jó-e ez, vagy sem.
És az öko-monument. Szeritnem nagyon szép élőben. A fotók alapján nagyon nem szerettem, de itt élőben, alatta állva teljesen átértékelődött bennem a dolog, s nagyon szeretem. Iszonyat mennyiségű energiát termelhet.
A svájci városi kutakat annyira megszerettem, hogy úgy döntöttem, itt is elkezdem gyűjteni őket, merthát itt is akad bőven! Ez pl. kicsit rosszul lett bekalibrálva, s kilövi a vele szembenálló szemét.
ÓRIÁS!
A környék az ÓRIÁS alól! Kis strand, játszótér, nagy üres placc, messze sok magasház. Ez a rész is egy yachtkikötője a városnak. Szerintem ezt szeretnék majd egy újabb kikötőnek megcsinálni, amely által ez a városrész is több élettel telne meg.
A nap 3 legszebb dolga egy képen, csak most találtam rá, de szuper! Ocsika - ő szerencsére mindig velem van -, az ÓRIÁS, és a rozsdásfém oszlopok szép alumímium lámpákkal!

Kikötőbejárat, horgászat, óriási játékkockák, mint hullámtörők!
És van egy kis strandja is. Nekem nagyon tetszik, hogy az egész burkolt, s nem lesz mindenem homokos. Itt kevesebb a homokos ember. Szép beton pihenők, gyönyörű lámpák, nyugalom. Nem sétálgatnak a köcsög "coco-coco guieres coco" árusok a parton. Meg a rühös tai öregasszonyok, hogy megmasszírozzanak.
Van kiépítve egy kis rész gyerekeknek és rossz úszóknak, ahol csak 1 méter mély a víz. Illetve kb. 6 úszómester vigyázza a rendet és a nyugalmat. Nagyon szépen meg van csinálva. Nem a felsőtízezer jár ide- nem mintha hiányolnám őket -, de nagyon kedves családok voltak itt, sok-sok aranyos kölyökkel.

Ocsika heverészik a parton. A háttérben a zuhanyzók, meg a ferde betonlapok, amin lehet feküdni. Van itt még búvárközpontka is, meg lehet csónakot bérelni, van chiringuito is szóval nagyon barátságos hely. Van náddal fedett rész is, hogy az emberek ne égjenek pecsenyére egész nap, de mégse kell napernyőt bérelniük. A családok ezek alatt pihentek míg a gyerekek játszottak a vízben, ették az üvegtésztájukat, amit otthonról hoztak, kártyáztak,...

Napozok.
Éééés itt került át Ocsika kezébe a gép. Aki ismeri a fényképezési szokásait az ezt persze egyből kitalálhatta. :)
Ja és a mozgássérülteknek minden van! Mindenhol. Zuhanyzó, külön lift amivel betudják magukat engedni a vízbe,..... Európa.

Ocsika valami szép fényeket látott mögöttem, de mivel fekete-fehér a kép ez sajnos nem látszik szerintem, de ha holnap ezt elolvassa majd lehet cenzúrázza! Addig is egy egészalakos Mutinak! Meg mindenkinek aki szereti!

Ja, nem is egész alakos, csak nem görgettem lejjebb a képet. :) Jó éjt.

Ocsika munkát keres, Muki blogot ír

Ilyen munkakörülmények között dolgozunk jelenleg! :)

xampaneria

Megkezdődött a szezon a Xampaneriában! Mindenképp be akartunk ugrani ma kicsit, mert holnapra kis vacsipartit szerveztünk lakásavató gyanánt. De szerencsére Bálint is bejelentkezett, hogy leugorhatnánk a Xampaneriába délután kicsit! Hát legyen. Azért mi még előtte strandoltunk egy órácskát. Mondanom sem kell, hogy mindenhová bicivel megyünk! Nagyon király, s még gyorsabb is, mint a tömegközlekedés bármelyike! Szóval kis strand, Xampaneriában szendvics, cava (katalán pezsgő több féle formában, inkább habzóbor, sztem), kis kóvájgás, majd Boquería. Vettünk csomó gyümit, zöldséget a holnapi murira. Lesz lencsefőzelék is, várjuk a nyugatiak reakcióit :) Mármint nem a pukira gondolok! A piacon már van egy nagyon jó kis bejáratott helyünk! Tényleg szuper jó! Bálint vitt oda minket először, de aranyosak (egyre aranysabbak, szinte mindig ugyanaz a lány szolgál ki minket), s talán olcsóak is. Aztán felmálázva hazaindultunk. Megkerestük a legközelebbi bicit, ahol nem tudtunk felvenni gépet, szal elvonszoltuk magunkat a Placa Universitat-ig, ahol a már "bejáratott" helyről felvettük a biciket, s a "bejáratott" útvonalon hazakerekeztünk!

Ennyi volt mese volt, jó éjszakát gyerekek.

Bicing

Hú, mondanom sem kell, hogy a mai nap a pihenés jegyében telt, ki kellett pihenni a tegnapi fáradtságos napot! Tegnap nagyon elfáradtunk! Dél előtt, reggeliztünk, majd lementünk a parkba kávézni. Ocsika spanyolozott, én blogot szerkesztettem! Dolgoztunk na, nincs mese! Ezután elmentünk ebédnek valót keresni, mert Ocsika ugyebár már éhes is volt. Ezekután kicsit pihiztünk otthon, majd lementünk a tengerpartra. Ott nem dolgoztunk , csak heverésztünk. Meg szemtanúja lehettem, ahogy majdnem ellopják egy csávó kistáskáját. A sztori: 5-6 normál kinézetű huszonéves érkezik a partra. Gyorsan levetkőznek, irány a víz. Persze a leglúzerebbet - akinek amúgy is el van törve a keze, biztos rossz helyen nyúlkált - kint haggyák, hogy vigyázzon a cuccokra! Na ő vigyázott. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy az egyikük rohan ki a vízből, s egy "római" srác kezéből kikapja a kistáskáját, illetve közli a sráccal, hogy az az övé! A fiúcska 1-2 bocsánatkérés!!!!! után továbbáll! Ennyi. A srác közben felkelti a nyomit, aki persze elaludt, s jól leszúrja! Ők tovább ücsörögnek, a két rabló pedig kb. 2o perc múlva visszatér kicsit odébb!

Ezekután hazajöttünk! Kis tevés-vevés, alvás.

Ma azért már belehúztunk. Reggel megvettünk életünk első kávéfőzőjét! Nagyon szép, fekete! Utána tovább indultunk, hogy veszünk spanyol telefonszámot is! Oda sajna kellett volna az útlevelünk, ezért bevásároltunk, s hazajöttünk! Csináltunk egy finom körtés-sajtos salátát és natúr csirkemellszeletekkel elfogyasztottuk. Ebéd után KÁVÉ! Olyan volt, mint egy csoda! :) Ocsika weblapot szerkesztett, én pedig úgy felpörögtem, hogy kinyaltam az egész kecót! A szomszédok partra mentek, szal nyugodtan takaríthattam :) 7 után - mivel itt minden minimum 8.3o-9.oo ig nyitva van - visszamentünk a vodafone-hoz kártyáért. Ocsikának vettünk is egy telefont is! Az milyen dolog, hogy a feltöltős kártya magában 24 euro, telefonnal 19?! Ez aztán a fogyasztói társadalom! Felugrottunk Bálintékhoz is a Sarah által kapott nyomtatóért. Ja igen, mert ugye Sarah nekünk adta az egyik nyomtatóját, mert ő már úgy is ki akarta dobni, mert neki 2 van és egy túl nagy! Hát mi elhoztuk, egy építész lakásban mindig jól jön egy nyomtató! Reméljük fog működni! Nagy örömünkre Bálint a bicingkártyáinkkal fogadott minket. Azt is hitte, hogy azért mentünk, írt is emilt, amit mi még nem olvastunk el. Szal már bicing kártyánk is van! Hogy az mi?! Az maga a CSODA :) Egy hitelkártya méretű elektronikus kártya, ami segítségével évi 3o euroért használhatod a városban elhelyezett bicikliket. Csak miheztartás végett, kukkantsatok rá ezen a honlapon - BICING - a térképre , hogy hány megálló van a városban. Mindegyik megállónál kb. 1o-2o bici várja, hogy valaki használja őket. A piros jel azt jelenti, hogy abban a megállóban épp nincs egy bici sem, a zöld, hogy ott több mint egy van. Ez is a városi tömegközlekedés része!!!! És használják. Szerintem az a legviccesebb, hogy délutánonként általában alig van bici a városban, viszont a tengerparton már nem lehet letenni annyi van! :) Mindig lehet látni, hogy a város éppen merre frekventálódik! Nagyon-nagyon ki van találva! Van bicing kártyánk, nyenyenyenyenyeeeee! :)

Ja és holnap lesz katalónia nemzeti ünnepe ezért ma este az utcánkban nagyon király "népzene"-i koncert volt. Lezárták az utcánkat, felállítottak egy ideiglenes kis színpadot, s kiraktak csomó flair széket! Azok hamar meg is teltek, főleg öregebbekkel, de volt pár 3o-as is. Fiatalabb nem annyira, de szerintem csak az zene miatt nem! Ezek a katalánok nagyon-nagyon nacionalisták! Körben az ablakokban mindenhol lógott a katalán zászló, s kb. az 5. számtól mindenki együtt énekelte a számokat! ...... jó kis buli ....

Kicsit vissza az időben! Délután megszereztük az első lomunkat! A szomszéd isiben kipakolták a régi padokat, s sikerült megszereznünk egyet még a rómaiak előtt! Gyorsan felhoztuk! Most már ezen gépelek! Igazi régi isi feeling. Világoszöld asztallap, sötétzöld lábakkal, kis "fiókocska", akasztó! Ahogy az áltiban volt! Gondolom mindenki emlékszik rá....

Pihenőnap

Tegnap már nagyon ránkfért egy kis pihenés, ezért hát pihentünk! Még otthon kiötöltük, hogy elmegyünk a Picasso múzeumba, mivel érdekesnek kínálkozott a időszakos kiállítás. Már a múltkor sikerült kicsit közelebb kerülnünk a Fauvistákhoz ….. segítségével, s neki egy kortársának Kees van Dongen-nek volt itt kiállítása. Igaz mindketten kortársai voltak Picasso-nak is, illetve ismerték és barátai is voltak. Még útközbe benéztünk a Sta. Andrea piacra. Pár éve újították fel Enric Miralles tervei alapján. Az eddigi legtisztább és legújabb piac, ahol BCNban voltunk. Kicsit steril is a többihez képest, illetve talán jóval kisebb, mint a többi, s nincs meg benne a piacokra jellemző nagy térélmény. Az egyik sarka alatt egy régi katedrális romjai fekszenek, amit itt be is mutatnak. Nagyon durva méretei lehettek az eredeti ÓRIÁSI katedrálisnak, a falai kb. 2 méter vastagak.

Irány tovább a múzeum.

Azt találtuk ki, hogy egy gyűjtőjegyet veszünk, ami jó még másik 6 nagy múzeumba is, úgyis elmegyünk majd oda is. Csak az a baj, hogy egy helyre csak egyszer lehet belépni vele. És ezek a gyűjtemények egyszerre szinte felfoghatatlanok, ezért nagyon-nagyon fárasztó végignézni az egészet.Szerencsére a Dongen-nel kezdtük, a Picasso-ban már voltunk 2 éve. Gyönyörű festmények, grafikák. Ez a korszak iszonyatosan inspiratív lehetett a benne élőknek. Mind együtt mozogtak, Matisse, Picasso, van Dongen, millióan. Hihetetlen élmény lehetett ezek körül az emberek körül élni. Picasso-hoz hasonlóan Dongen-t is nagyon megragadta a cirkusz világa, párszor közösen is voltak. Festményeiken ezt a világot szomorúnak ábrázolják, nosztalgikus érzésekkel. Úgy gondolták, hogy az iparosodó világukban nem lesz helyük ezeknek az embereknek, ennek a különleges világnak. A bohócaik szomorúak, a színfalak mögött egy teljesen más világ jelenik meg számukra. Fernande Olivier Picasso egyik múzsája írt Kees-ről és családjáról egyik naplóbejegyzésében. 'Van Dongen és felesége és kislányuk költöztek be a házba. Csináltam a kislánynak egy fekete rongybabát, amit utána mindenhová magával vitt. Reggelente egy pohár tejjel és a rongybabával a két kezében jött mindig meglátogatni minket. A pohárral kopogtatott be az ajtón és kiabálta, hogy „Tablo, Fedande”. Padlo sose volt fáradt játszani vele, s mindent szabad volt neki a műteremben. Sosem láttam olyan boldognak más gyerekkel.' A másik dolog, ami nagyon megfogott az Dongen egyik írása volt: „ Az a szép dolog a korunkban, hogy mindent össze lehet keverni, kombinálni, ez igazán a koktélok kora.”

Maga a Picasso múzeum egy gyönyörű szép régi épület és kortárs bővítése, jól elkülönülve a régi és az új, mégis csodás harmóniában a kettő! Nagyon szép környezetet biztosítanak ennek az óriási Picasso gyűjteménynek.

Ami a leginkább lenyűgöz Picasso-ban, hogy volt képes ennyi alkotást létrehozni, mégis olyan életet élni, mintha egy igazi életművész lenne. Rengeteg fotó mutatja be barátaival, bulikon, pihenve a tengerparton. Mégis munkái olyanok, mintha több ember csinálta volna. Biztos ő is Elvis-sel él igazából egy más bolygón, csak idejöttek egy kis időre. Meg persze Jackóval! Bár őt annyira nem csípem, amiért így eltorzult. A másik ami nagyon lenyűgöz Picasso-ban, az a munkáinak sokszínűsége, gyors skiccei, pár ecsetvonásból álló festményei,..... De voltak óriási munkái is, mint például a Las Meninas Velazquez Udvarhölgyek c. festménye után, amelyhez százszámra készítette a vázlatokat, rengeteg festményt készített csak egy-egy részletéről fekete-fehérben, színesben, hogy végül a végső alkotása úgy nézzen ki, ahogy!! Egy óriási terem csak ezekkel a 2x2 méteres, illetve különböző méretű 'vázlatokkal' van tele. Szóval kultúrsokkot kaptunk, na meg a lábunk, hátunk is nagyon belefáradt, s mivel én lassú és körülményes vagyok, Ocsika meg gyors és pikk-pakk, ezért kb. 2 órát várt rám a végén. Sajnos kicsit másképp működünk, de majd megoldjuk ezt a problémát is valahogy :)

Hazafelé még beugrottunk a Boquería-ra egy kis fekete kagylóért, hogy legyen vacsinak való. Találtunk egy nagyon aranyos, csendes és nyugis lánykát, aki egyesével kiválogatja a kagylókat, hogy csak jót adjon, s még olcsó is. Ez a mi helyünk!! …....