A megmentő sarok

Asszem pár napja már nem írtam. Kicsit sűrű volt a program mostanában, meg olyan érdekes nem is történt! Áááá, alig! Szóval hétvégére itt volt Edit Dublinból megünnepelni a szülinapját. Kátya és Miguel is átjöttek Valencia-ból, szóval egy elég kellemes kis társaság gyűlt össze a hétvégére. Katáék már asszem csütörtökön megérkeztek, Ditke csak pénteken félrészegen! Ennek az a sztorija, hogy már volt rossz élménye repülővel nem olyan régen, s jobbnak látta kicsit felönteni a garatra a repülőút előtt. Még szerencse, hog Írországból jött, ahol ugye kb. mindenki alkoholista, ezért senkinek nem tűnt fel, hogy egy 2o-éves magas, szőke lányka vedeli a bort a reptéren, s közben nézi az óráját, hogy mennyi ideje van még benyakalni az egész üveggel! Persze a mellette ülő lány is felfigyelt erre, s jó beszélgetésbe elegyedtek, aminek az lett a következménye, hogy a reptérről ajtóig hozták Ditkét. Na mindegy! Miguel kérdezte a kopasz haverját, hogy őt mikor is hozták haza kedvességből utoljára a reptérről, de ezt inkább nem is kommentálta. Pénteken este még kis beszélgetést csaptunk Kátya, Ditke és mi ketten, majd eltettük magunkat. Másnap a csajok bevetették magukat a city-be kis shoppingolás végett, én meg nemtudom mit csináltam. Este pedig elmentünk a Tapas24-ba vacsizni, ami Sarah ajánlott. Ditke, Kátya, Maya, Sarah, Ocsika, Bálint, Miguel, én, majd később Miguel haverja is csatlakozott a murihoz! Szóval ott ettünk ilyen-olyan fincsi tapas-okat, megkóstoltuk a város legfinomabbnak kikiáltott croquet-jét, jó volt!! Aztán útba vettük az Alpha diszkót! Elég lassan haladtunk, még kellett jeget szereznünk a gintonic-ba, amit Miguel vállalt magára. Bement egy bárba, s kért 2 pohár jeget, ők pedig szó nélkül adtak! Nagynehezen megérkeztünk a helyhez, ott még beszélgettünk a bejáratnál vagy 2 órát, majd kellő vidámsággal beléptünk. Több se kellett Ocsikának, valami Jackson szám ment, amitől úgy megőrült, hogy Bálinttal nem is tudtuk követni a táncparkett felé! Szóval iszonyatosan nagy tinci-táncit csaptunk, bolondozás, hülyülés! Mint a régi szép időkben a Gödörben vagy a KÉKben :) Végül gyalog indultunk Ditkével 3-asban haza. Persze neki valami óriástalpú pipellője volt, ezért kölcsönadtam neki az enyémet én pedig zokniban tettem meg a halálosan hosszúnak tűnő utat. Még azért megálltunk motorozni egyet Ditkével, Ocsika meg csak ripityára röhögte magát, persze velünk egyetembe! Amikor már azt gondoltuk, hogy most már aztán tényleg sosem érünk haza, s már csak szó nélkül sétáltunk egymás mellett, akkor hirtelen a kertünk sarkán találtuk magunkat!! Na az jó volt! Másnap csak hesszeltünk, ettünk egy fincsi hagymás tojásrántottát á la Ocsika, meg sütkéreztünk a nappaliban a kanapékon. Ditkét kikísértük, s új dublini lakásának minden sztorijával a tarsolyunkban hazatértünk pihenni.

Hétfőn isi, beiratkozás, proyectos V. - ez a lakó tervezésem -, gondolom 1-2 kávé. Ja lementünk a partra is, merthogy majd ott milyen szuper napsütéses idő lesz, erre amire leértünk már totálisan befelhősödött. Kicsit még szomorodva ücsörögtünk a parton, majd a Boqueríát útba ejtve hazatértünk. A proyectos V. -ön elkezdődtek a prezentációk, mindneki makettekkel és rajzokkal mutatta be, hogy mit gondol tervezni. Ajajjj, lassan nekem is kell mutatnom valamit, csak még nem tudom milyen nyelven! A legjobb a magyar lenne! Majd megkérdezem.

Kedden persze már megint kicsit hamarabb értem be a suliba, azt hittem aznap van az esztétika, de NEM. Legalább volt kis időm egy kávéra! Kedden csak a casa barcelona című tárgyam van, ami egy újonnan induló tárgy. Ezért természetesen meg is jelent az órán 1o-12 díszf-sz, akik megmutatták, hogy ők mekkora királyok. Persze mindezt katalánul. Mondjuk nagyon jó a katalánom! Pont mint a spanyolom. Igazából azért jó óra lesz, barcelonai lakástípusokkal, lakásépítési fejlesztésekkel fogunk foglalkozni, mi fogjuk kitalálni a jövő barcelonai lakástípusait :) Ocsika ő mindeközben tesz-vesz, ügyintéz, munkát keres. Meg az isibe is bejött kutatni a doktorijához!! Szóval ő is szuperül halad! Én Zsuzsa asztaltársaságában az iskolai közös, nagy műteremben próbáltam makettezgetni szerdára.

És megjött a szerda, amikor is megint történt jó sok minden. Reggel bementünk Ocsikával esztétika előadásra. Már a befelé vezető bicikliút is semivicces volt, mert szenyég Ocsikának már megint sikerült egy olyan biciklit kifognia, amin csak a legkönyebb tekerési funkció működött, ami azt jelentette, hogy ő hajt mint egy mókus, csak éppen egy műanyagmotoros 4éves lehagyja! Olyan szálkás lesz öcsém!! Na végre betekertünk! Kávéra már nem maradt idő, aminek az lett a következménye, hogy egész előadáson egy nagy jegeskávé beszélt hozzánk!! Szünetben kis beszélgetés Guillermo-val az egyik, új spanyol ismerősömmel, majd a magyar különítmény is összejött! Andi – ő a bécsi egyetemen tanul, s most ő is erasmussal van itt, Dani, Ocsika, én. Utána irány a halál – proyectos. Az órán csak Alberto – az idősebb tanár – volt bent. Óra előtt megkérdeztem, hogy prezentálhatom-e a projectemet angolul, amire azt mondta, hogy nem, mert ha ő megszólal angolul, akkor itt mindenki röhögni fog! Szóval szépen kivárva a soromat, végül spanyolul prezentáltam kis gondolataimat a tervezés kapcsán. Tök jó volt, mert ugyanúgy reagált a dolgaimra, mint a többiekére, leszakította a makettről amit nem oda gondolt, pattogott jobbra-balra, szóval szuper volt. Meg persze az se volt baj, hogy tetszett neki, s azt mondta, hogy nagyon jó gondolatok! Szóval első SPANYOL nyelvű prezentáció is kipipálva! ÉS még csak délután 2 volt. Hazajöttem, ettünk kicsit, majd irány a part! Lent szikrázó napsütés, sok-sok szép ember, reggie zene a szomszédos afróknak köszönhetően, hipernyugalom! Nagyon-nagyon jó! Ocsika csak napozott – asszem a nagy hullámos kicsit elijesztették -, én meg belevetettem magam az óriási hullámokba! Szuperszónikus volt! Még napozgattunk, olvasgattunk, nézelődtünk! Majd zuhany, töröközés, s irány haza. Kb. 1oo méter után Ocsika még beszaladt a nyilvános wc-be én meg kint vártam. Nézelődtem, forgatgattam VOLNA a gyűrűmet, dehátugye az már nem volt az ujjamon! Áhá! Séta vissza a zuhanyzóhoz, keresgélés a szatyrokban, kémlelése a földnek. Közben Ocsika is kijött a budiból, s nem értette, hogy miért megyek vissza. Mondtam neki, hogy az van, hogy meg kéne néznie a szatyrot, nincs-e benne a GYŰRŰm. Kicsit megijedt! Közben én visszaértem a zuhanyzóhoz, lehajoltam, s felvettem a gyűrűmet, és felhúztam az ujjamra! Irány haza. Este még átmentünk Bálintékhoz, hogy majd kimegyünka city-be, mert aznap kezdődött a Mercé. Itt vannak Kocka Andris és Zsófi barátnője is, szal kis dumcsizgatás után elindultunk, hogy longboardozunk egyet a városban, s közben megnézzük mi a nagy helyzet. Sikerült az összes bulihelyszínre odaérnünk pont a vége után kicsivel, ezért hazasétáltunk!

A tegnap hasonlóan sok izgalommal telt, csak a happyend maradt el, ezért ez nem olyan mesélnivalóan izgi. A lényeg, hogy Kata és Ambrus megérkeztek, ettünk fincsi padrones-t, ittunk fincsi kávét a kertünkben, sétáltunk egy jó nagyot, láttunk szép terecskét, aludtunk. Ma meg irány a Tibidabo – persze a többiek még mind alszanak, csak Jordano ment már el valami állásinterjúra – Andrisékkal, délután ha még belefér kis strandolás, este pedig benézünk „megint” a city-be, hátha van valami!

Puszi mindenkinek!

Még egy spanyol-magyar szóvicc a végére, amit a strandon, egy pózoló lány kapcsán találtam ki ( csupito=spanyolul a feles) : Nem mindegy, hogy pucsító, vagy hogy csupito!