Mivel Maya tegnap reggel elutazott Galícia-ba, Bálint is szervezett valami programot, vagyis Matthieu találta ki, hogy menjenek el túrázni. El is mentek késő délután, mi meg kitaláltuk, hogy majd ma utánuk megyünk, s Vic-ben találkozunk. Reggel elég korán indultunk, pont mire az olaszok hazaértek a péntek esti muriból. Mivel gondoltuk, hogy jó idő lesz, nem hoztunk magunkkal semmit az útra. Hát azért jó lett volna. A vonaton 18 fok van, kb. totálisan szétfagyunk. De legalább nem alszunk el :) Nézelődünk a környéken, olvasgatunk, hallgatjuk az üvöltve beszélő spanyol népeket. Olyan, mintha folyamatosan kiabálnának. Elég korán van még, a pályaudvaron szinte senki. Régi városka, szóval iránynak a pályaudvarral szemközti utcácskát célozzuk meg. ÉS, meg is van a FŐTÉR. Pont olyan, mint a Süsüben a vásár.
Iszonyatosan sok ember, nagy nyüzsgés, sok-sok kajabáló kofa. Gyorsan keresünk egy kávézót, hogy kicsit felpörögjünk, s bírjuk a tempót a helyi nindzsákkal. Kellemes hely, tele vici-vel. Cafe con leche y croassant y bocadillo con jamón serrano. Nagyon fincsi. Próbáljuk nyitogatni csipás szemeinket, úgy nézünk ki, mintha kínaiak lennénk. Tele öreg hölgyekkel és urakkal. A cana sörök és a cafe con ron is fogy, pedig még csak 1o óra van. Miután kicsit felpörögtünk irány a kavalkád.
Persze én legszívesebben távol maradnék az egésztől, de mivel Ocsika szét akar nézni, hát uzsgyi. Annyi a kacat, mintha egy románpiacon lennénk. Azért akadnak szép portékák is, kis erdei gomda, friss fűszernövények, kiskacsa, nyuszi, formás üvegek,......Ocsikának találtunk egy kis cipellőt. Felpróbálja! Jó rá! Megvettük! Sikeresen kivásároltuk magunkat, úgyhogy irány arány.
Hamar sikerült találnunk egy kis római templomot.
Bent épp egy japán származású, itt élő és alkotó festőművésznő kiállítása van. S ami még királyabb, épp itt is voln. Megkérdezte Ocsika a portást, hogy lehet-e fotózni, ő meg mutatta őket, hogy tőlük kérdezzük meg. Ők meg igennel válaszoltak. Ocsika megkérdezte tőle, hogy milyen utazásokról szólnak a festmények, s elmondta, hogy igazából nem utazások, hanem egy-egy városban lakást jelenítenek meg a festmények. Gyönyörű szép alkotások, kicsit gyerekrajz jellegűek, illetve a japánság is nagyon jól lejön az alkotásokról.
A portás bácsi idehozott nekünk egy prospektust, én meg mondtam neki, hogy építészek vagyunk, amire totál kikelt magából :) és elkezdett mesélni az épületről. Nagyon érdekes. Volt egy tulajdonosa, aki a templom köré épített egy palotát, ami miatt az egészből semmit nem lehetett látni. A bácsi körbevezetett minket, levitt a pincébe, mesélt, mesélt. Mindezt spanyolul! Ocsika kb. mindent értett én meg egy kicsit. A www.dotlinearchitects.com-on majd kicsit megpróbálok többet írni az építészeti részéről, ha valakit érdekel.
Séta tovább. Nagyon kellemes kis terecskén ültünk le, kicsit megpihenünk, olvasgatunk, rajzolgatunk, irogatunk, nézelődünk,....... Kis kávézó van a sarkon, illetve a padokon helyiek beszélgetnek.
Majd megint tovább sétálunk. Sok-sok szép ház, kapualj, terecske. Majd megint egy kis pihi. Egy nagyobb téren van egy helyileg híres múzeum, ami a környék gótikus és román kori emlékeit gyűjtötte össze. Kicsit vallásosnak tűnik, illetve pont siesta van, meg belépő is, szal nem vállaljuk be. Mivel már úgy is megéheztünk megesszük a tegnap este sütött tortilla-t az Annától és Oszitól kapott kanálkésvillával. Ebéd után kis kávé a sarki kis kávézóban, de mivel még mindig nem melegedtünk fel teljesen, ezért innen is tovább állunk majd. Itt van a téren az építész központ is, de Ocsika megkérdezte a pincért, s csak hétfőn lesz nyitva. óóóó
Még mászkálunk egy darabig. A "folyó" parton találtunk egy jó parkot, de nem maradunk túl sokáig, már ülni is fáradtak vagyunk.
Ocsika fodrászata!
Visszasétálunk a belvárosba, nagyon szép kis utcácskák vannak út közben,de egyik-másik elég félelmetes - de tényleg -, ezért gyorsan megerestük a főteret.
Nagyon komoly! A piacnak, reggeli forgatagnak hült helye, nagy takarító személyzet tisztítja a placcot - kérdésem, hogy miért nem pakolnak el maguk után a köcsög kofák - , elég lehangoló. Séta az állomásra, zötyögés a vonaton félkómában, otthon pihi.
Maga a hely nagyon hangulatos, kis kerek asztalok, mívesen festett csempe fedlappal, kis zene, sok ember, sok finomság, nyugalom, vicces helyi öregek, sok mosoly. Enyhén spicces állapotban folytattuk utunkat tovább hazafelé, illetve a Boqueria felé.
Végre ma már eljutottunk a Rambla-n lévő 3. Míró alkotáshoz is. :) Bálint ezzel szívja a véremet. Nembaj, már csak egy van, de az a legeldugodtabb, azt nem tudom mikor fogjuk felkutatni.
