Ocsika "elszaladt" egy elfújt menüért. Ülünk a teraszon ("Tell me"), Ocsika visszaért, de látja, hogy TAW-olok. Enyhén libabőrözik az ember bőre. Az árnyékban ülünk, lenge, hűs szellő (Ocsika látott valamit, s szó nélkül kacag) lengedez, reggelizünk. Kávé (Ocsika latte macchiato, én kv), 1-1 turmix (narancs-grapefruit, banán-alma-ginger), kis pirítós, szardínia filé olajban (nyami). ÓRIÁSI PARADICSOMkarikákra helyezett mozzarella (tuti bufala :). Kellemes chill muzsika, kis buszpüfügés, 1-2 sirály, jobbra tenger, szikláspart, kávézóterasz. 1-2 amerikai turista, egy gyerekcsoport, mögöttünk két helyi buszvezető kávézik. Egy újabb busz suhan el mellettünk. Mindennek ára van, ahogy azt Ocsika Bertram szállója is mondja. Ő Agatha Christie-t olvas tegnap óta, én Orwell-t (Csavargóként Párizsban, Londonban). Éhezés, kilátástalanság. Kicsit a jelenlegi gazdasági viszonyokra emlékeztet. A SZABADSÁGNAK mekkora ára van, mit jelent szabadnak lenni?! Mi most annak érezzük magunkat.
Café Neptun
Piran
11.o9.2o12 11:59
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése