Valamiféle harmónia önmagunkkal és a világgal. Ökológikusan. Kint már sötét, beszűkül a belső tér kis pici konyhára, míg napközben olyan, mintha csak egy pad lenne a lakásunk az Ida platz-on. Uzsonnaidő. Nagyon kellemes, megnyugtató klasszikus szól, kis hegedű, kis zingora, de nem olyan igazi poros vacak, egyszerűen csak nyugodt. Minden lassan mozog olyan, mintha az asztalon bármelyik pillanatban felkérhetné a vajazókés a sajtot egy táncra. A narancsillatú fekete tea – angolosan – itt gőzölög nagyon angolosan várva, hogy megigyam. Még az amúgy furcsának ható neonfény is szép fénybe öltözteti a konyhát. Olyan nyugalom van, hogy teljesen üres lett a fejem, nem találok benne hirtelen semmit, nagy üres tér, talán fehér. Csak az van amit látok épp, illetve amit le is írok. Papucs, melegítőalsó, kék kés, ami kicsit furcsa. Kenyér megskalpolva, Le Gruyére – ami talán a legfinomabb svájci sajt. A zene továbbra is halkan szól a háttérben. TAKI bácsi az ablak alatt matat a biciklijével. Olvassatok Friedrich Dürrenmatt-ot, ha szeretnétek közelebb kerülni a svájci világhoz. Szerintem nagyon svájci. Karácsonyi hangulat nagyon. Az ablakban szőlő, clementina, almák, toboz, parafadugó, csupa-csupa természet, kicsit olyan, mintha szüreten is lennék, vagy egy almafákkal teli kertben. Tudjátok milyen. Ősszel! Nagyon meleg. És persze süt a nap is, de már az sem úgy, már nem szúr, inkább csak súrol, simogat. Ó, méz is van az asztalon. Olyan, mintha méhek is lennének! Még a virágokat is látom, amelyekből a méz lett! Persze a zene is őszi, komor kicsit. De ez így jó!
Zurlindenstrasse 192.
Zürich
o5.11.2o1o
Imádlak Benneteket!
VálaszTörlésHát lehet, hogy mi is! Csak nem tudjuk, hogy ki vagy :D
VálaszTörlés