Több állomást Oerlikonba! Írja a szórólap. Levelek mindenhol a földön, lassan haladnak valamerre. Olyan, mintha közben beszélgetnének. Néha nagyon nagy a csend, csak ők hallatszanak, néha ÓRIÁSI kocsi zúgás, most valami furcsa tologatós kocsi zaja. Az emberek olyan, mintha csak susognának. Néha a kávézóból – már megint egy teherautó – egy-egy kanálka csilingelése hallatszik ki. Nagyon süt a nap. Biciklisek, egy-két töltődő ember valamelyik napos padon. Kis levél, nagy levél, ....... A nagyok olyanok, mintha külön életet élnek, egyenként sétálgatnak – néha futnak – a szélben, a kicsik kisebb-nagyobb csapatokba verődve bandáznak. Mi ez a kacaj? „Ha-ha-ha”, mint a télapó lenne! Bicikli a kavicson, az egyik csengője csilingel magától. Minden nagyon nyugis, mintha - egy telefon szól valahol, biztos oldschool tekerős fajta – semmi sem történne. Viszont ha elkezd odafigyelni az ember egy-egy részletre, akkor 1ooo+1 dolog történik, s minden nagyon mozgalmas, hangos. Az egész együtt mégis nagyon NYUGALMAS. Közelről a levelek olyanok, mintha egyesével mozognának, viszont messziről az egész olyan, mint egy nagy halraj. Érdekes, hogy most, amikor szikrázó napsütés van, most a legfeketébb, legsötétebb a fekete kerámia ház a szomszédban. Sétáló ember, két gyerekes család az egyik padnál félig ....., 1 kocsi, most mégegy zenével, szomszéd padon ülő lány újságot olvas, kislány a hirdetőtábla tövénél, levelek repkednek, 2 sétáló beszélget a szemem sarkában, balra egy kulcscsomó csörög, kisteherautó, valahonnan sziréna, kisrepülő, mintha jugoszláv női hang lenne, nem ismétlem önmagam. Olyan ritkán látjuk a saját lakásunkat kívülről, pedig a földszinten van és óriásiak az ablakai. Most pont besüt a nap! Nagyon fényes, jó hely, szeretjük. Egy fiú fütyürészve elbiciklizik, már nem is látom. NAGYON hangosan sétáló fiú a kavicson :D Nincs több hely a hirdetőpapíron, nem folytatom máshol!
Ida Platz
Zürich
O4.11.2o1o
11:58
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése