filmklub

Ocsikával ipari filmklubbozásba kezdtünk, persze nem a minőség rovására :) Kb. másfél hete minden este megnézünk valamit. Általában vicceset, érdekeset. Eddig mindig viszonylag gyorsan ment a választás, kivéve ma. Ma nagyon nehezen ment. Már nincs túl sok, még nem látott film a tarsolyunkban - mobilvinyón -, ezért kb. mindegyikbe belekukkantottunk, majd asszem a legjobbal tértünk nyugovóra!! Stranger than fiction! Hihhetetlenül jó!! ÉLET, SORS, ÉPÍTÉSZET, ELHIVATOTTSÁG, .... legalább is én ezeket vettem ki a filmből. De persze szerintem mindenki mást lát bele ugyanabba a dologba.

Az egész történet akkor kezdődött, amikor főhőseink ..... na jó, még egy kicsit hamarabb, pár órával korábban. Párunk a szokásosnak nevezhető látogatását töltötte a Xampaneriában, a szokásosnak mondható pincérrel - a szokásos hangulatával, a szokásos tömeggel, a szokásos ételekkel, csak most épp anyukával, s persze a szokásos végkimenetellel. Ocsika besokal, Bálint és Bence berúgnak, bicing, hülyeségek tömkelege, reszket a város. A lányok teljesen lemorzsolódnak, a fiúk egyre többen egy igazi legénylakásban az összes szükséges kellékkel. Kaja, pia, alvás - csak a szokásos mértékben, Alpha. És itt kezdődik igazából a történet. Némi huncut vigyorral ébredvén párunk kikíséri anyukát a reptérre, merthát ugye lejárt a látogatási idő - nem mintha bárki is beteg lenne, leszámítva Bence napallergiáját. Persze , mivel ezt is ki kell próbálni, lekésik a kitűzött vonatot filmbe illő pontosságal. A szokásos nyomor az állomáson. Bárgyú mosoly mellett leülnek várni a következő járatot. Megérkezik, check-in, pápá, puszi. Anyuka eltűnik a hömpölygő tömeg forgatagában, a párunk kézenfogva végigsétál a végtelenbe futó folyosón. Reggel 1o, lefekszünk. 1-kor kelés, kajcsi, zuhany, sok mosolygás. Irány a napfény! Mont-juic, séta, park, erdő felett kukucskáló Miró múzeum. Belebújunk a százfejű szörnybe, amiben minden kicsit más, mint ahogy azt a normál halandó megszokhatta. Ocsika megtalálja a tűt a szénakazalban - Dorothy Cross egyik albuma. Örülünk! Este filmklub, jó nagy hajcsi. Párunk másnap megint vidáman ébred a lézivasárnapukra. Reggeli délben, vidámság, irány a napfény. Mont-juic. Szokásos. Mnac zárva, séta a százfejű szörny lába alatt, kishíjján castellers-eket csípünk, már csak a közös evés előtti készülődést láthatjuk. Nembaj, legközelebb reggel 8ra megyünk és tábortverünk az utcán - reméljük nem lesz túl hideg. Irány a city. Cél a CCCB. Meg is csípjük, bár csak egy kiállítás van, de az legalább ingyenes, nem kell felhasználnunk a jegyünket. Mi más lenne építészet, csak most VÁROS. Cerdá és BCN. NAgyon nagyon hosszúúúúúúúúú, de íszonyatosan érdekes. Lihegés, irány a könyvesbolt, van róla kiadvány, KELL. Megvan. Kávé a sarkon, valami furcsa, s drága tapas-szal nyakonöntve. Irány haza, a szokásos bicing, a nem megszokott úton, hoppá. A szokásos filmklub, hajcsi. Mameg: délelőtt cityben terepfelmérés, szokásos boqueria, bicing. Itthon fincsi krumplileves várja megfáradt férfi főhősünket, sok-sok tejföllel. Köszönjük anyuka. Irány az uni, bandázás, scannelés, könyvtárazás, ücsörgés egymásmellett, fáradtság, még egy kis olvasás, séta haza. A szokásos filmklub, hajcsi. Jóéjt.