Én most épp egy jól kinéző, de nem túl finom aszaltparadicsomot eszek. Jobb lenne egy szarul kinéző, de finom, viszont a legjobb a friss, szép és finom lenne. Asszem ilyesmihez valahol olaszország mélyén lehet hozzájutni a helyi legidősebb nénikétől. Szinte pont ugyanúgy csinálja, mint 8o évvel ezelőtt, amikor először csinálta egyedül az edésanyja konyhájában, a nagymama receptje alapján, ami egy rongyos szakácskönyvben egy cetlire volt felírva. Azóta folyamatosan csiszolódott, egyre finomabb, néha picit rosszabb lett. Persze a recept csak egy kis apró részlet. A lényeg a paradicsom, hogy mennyit sütött- a megfelelő időben - a nap, hogy milyen volt a "sótermés", milyen volt az olajszüret, ki halt meg a családban és persze, hogy milyen lett a bor. Szóval nem könnyű és ez csak pár percig tart.
Ez a blog írások, képek, videók halmaza a mi kis életünkről!! Kövessétek, interferáljatok velünk!
11.8.11
MG - o18. - Az építészetről
Házat tervezni mindenki tud. Mindenki tudja, hogy mi kell neki, hisz mindenki lakik valahol. Szerintem nem. Szerintem épületeket tervezni nagyon nehéz. Szuper dolog, de szerintem nagyon-nagyon nehéz. Aszalt paradicsomot csinálni is nagyon nehéz. Az evés a puding próbája, .... Hát azért ez egy ház esetében kicsit veszélyes. Egy pudingot max kidobunk, gyorsan megesszük (csak belapátoljuk, mint Szabolcs általános iskolás osztálytársam, s majd csak a végén kóstoljuk meg), vagy az anyánkra dobjuk. De egy ház azért kicsit tovább megmarad.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Imádom! Az írásod, az aszalt paradicsomot, es persze azt is, azt amit egyaltalán nem könnyű...
VálaszTörlésPuszillak, csodaszép
es tenyleg ilyen! +milyen sok ido kell az aszalashoz es azt is tudni kell, mikor hagyod abba az aszalast, nehogy tul szaraz legyen! :)
VálaszTörlésakkor zurichben vagy pesten talalkozunk? :)
pusziiiiii nektek!