Ez az első közös lakásunk! Próbáljuk minél jobban perszonalizálni, amitől egyre jobban szeretjük. Már vannak kislámpák is, amik nagyon jót tesznek az otthonos hangulatnak. A magas tér, tetejében a 3 db kis hülye izzóval nem túl barátságos, üressé teszi a teret. Míg így a kis lámpákkal nagyon barátságos. A színek is sokkal melegebbek, inkább az asztal, szék és parketta barnája dominál, s nem a fal és mennyezet fehérje. Persze nappali fénynél egészen más a helyzet.
A nyitott ablakon keresztül kellemes, frissítő hűs levegő áramlik be a szobába, kicsit olyan, mintha kint a téren, annak szélén ülnénk. Persze vannak még csiszolandó dolgok, például a falécek, azokat biztosan le kell még csiszolni. Belőlük lesznek – vagy már vannak – a kislámpák állványai, illetve a bejárati fogas, lepakoló. Az még a jövő zenéje. Most a német tanulás. Az ágy alatt már megbújik a műalkotásunk – Kata faliképe, ami hamarosan kikerül a falra! Végül az élénkzöld ágyneműhuzatot hoztuk el, ami szintén feldobja a szobát. AMKA az ablakpárkányon őrködve figyeli a világot, illetve a lakásban történő eseményeket. Úgy tűnik jól érzi magát.
Itthon a kapucnis ADIDAS pulcsiban és a kényelmes zöld nadrágomban lógok a kis barcelonás papucskámmal, amit inkább már csak itthonra fogok be.
A sarokban az új szerzeményű fém kuka – amit a falécekkel együtt szereztem az utcáról, a „vágódeszkával” együtt – várja, hogy beteljesedjen az új sorsa, s kitaláljuk mi legyen vele. Addig is a falécek sorakoznak benne. A már korábban talált/szerzett kartondobozok is egyre fogynak a még mindig itt ólálkodó polcokról. Kezdik megtölteni őket a könyvek, órák, celluszok, tollak, kacatok! Persze Ocsika még mindig nem cserélte le menő dobozra a gaggyer éjjeliszekrényét – csúnyácska is, kicsit gnómocska is, de Ocsika persze ragaszkodik hozzá. Vagy csak lusta. A kényelmetlen faszékekre is kerültek végre párnák, így már azok is használhatóak hosszú távon. Uncsi, uncsi, uncsi.
zu Hause
Zurlindenstrasse 192.
Zürich
18.1o.2o1o
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése